-
A fiaim rengeteget segítenek nekem íróként, hogy felszabadulhasson bennem a kreativitás – interjú Dávid Ádámmal
Az állatorvos ló történeteihez miért a verses mese – méltatlanul feledésbe merülő – műfaját választottad? Mindig is szerettem játszani a szavakkal. Doktor Szuri története például ebből a rímpárból indult ki: „kapott egy kis szurikát a / szerencsétlen szurikáta”. Addig-addig mocorgott a fejemben ez a két sor, míg egyszer csak beugrott,…
-
Cserháti Éva: Az Albatrosz-rejtély (részlet)
84 KÜLSŐ. UTCA. ÉJJEL 84A nő megtorpan a zajra és hátranéz, aztán futni kezd a Laky Adolf utca házai felé. 85 KÜLSŐ. PARK. ÉJJEL 85Vasvári is futni kezd a távolodó nő után, most már nem érdekli, hogy csap-e zajt. A Dorozsmai utca 11/b alatt éri be. A nő a teljesen…
-
Almut Schnerring: Pöszmöt (részlet)
Vadadi Adrienn előszava Szokták mondani, hogy ha egyformák volnánk, unalmas lenne a világ. Ez így is van, de eltérni az általánosan elfogadottól, különbözőnek lenni a többségtől legtöbbször nagyon nehéz érzéssekkel jár. A felnőtteknek is, de a gyerekeknek igazán! Egy kisgyerek számára, aki a közösségbe lépés előtt – jó esetben –…
-
Szvoren Edina: Kérődző Kronosz (részlet)
Bartók Imre: Levél nővéremhez „sugárfényed folttalanul ragyog” Szigorú határidőkhöz kell alkalmazkodnom, és a munkaadóim nincsenek tekintettel a körülményeimre. Szerintük ezek egyébként sem körülmények. Anyám az ilyesmiből persze rögtön szójátékot gyártana, belülmény, mondaná – ők viszont szerencsére nem szeretik a szójátékokat. Igaz, hogy a munkaadóimat személyesen nem ismerem, leveleik hangütése alapján…
-
Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek (részlet)
• Hajnal Megszokásból a lábtörlőre borulva szűköltem bebocsátásért, holott a zsebemben volta kulcs. ~ A részvétről Szétszedni mindig viszonylag könnyű,aztán összerakni ismét már jóval nehezebb, a részvétről akartam mondani valamit,nem ez volt az, a fertőzésveszély miatt egyébként sem lehet részvétet nyilvánítani,pedig volna rá alkalom, legutóbb egy valószerűtlenül alacsony pap beszélt a gyászolókhoz,habár csak kísérő voltam, de hozzám…
-
Nádasdy Ádám: Billeg a csónak (részlet)
Ártatlan vagyok Hazudtam éjjel, féltem nappal.A lebukástól féltem, ámde sajnosnem követtem el semmit. Negatívumvolt a rovásomon: hogy ezt se, azt se.Néha levetkőztem váratlanul.A konzervízű, gyors barátkozás.Az éjszakai ingyenes fogorvos,és reggel csak egy vércsöpp, nézd, a párnán.A képzelt döntések statisztikája,miközben minden lapos, egyenes.Érkeznek hatások, de itt dorombol,itt dörömböl a felfűtött kazán.Miért…
-
Folytatása következik… – interjú Iglódi Csabával
Iglódi Csabával írásról, olvasásról, megélésekről és hullámvölgyekről is beszélgettünk. 365 napja jött ki a nyomdagépekből első könyved, a Dreher-szimfónia. A szülők is nagy érzelmi hullámvasútra ülnek fel az első gyerek születésekor, neked okozott álmatlan éjszakát az íróvá válás? Három napnak tűnt ez az egy év, mint egy mesebeli esztendő; tele rácsodálkozással…
-
Anyáknapi köszöntők
Bíró Szabolcs köszöntője Megtaláltam a tökéletes regényrészletet anyák napjára, ennél „anyáknapjább” konkrétan nem is lehetne. A birodalom ura (részlet) A hajók ünnepélyes lassúsággal úsztak be a manfredoniai kikötőbe, és a herceg, aki kisszámú kíséretével a partról szemlélte az eseményeket, úgy érezte, az a szép nagy zászlós gálya, mely a legpompásabb…
-
Charlotte Brontë: Villette (részlet)
ELSŐ FEJEZETBretton Keresztanyám Brettonban, a csinos, régi város egyik szép házában lakott. Ott élt férje családja nemzedékeken át, nevük is Bretton of Bretton, mint szülővárosuké; nem tudom, azért-e, mert onnan származnak, vagy pedig valamelyik jelentős, távoli ősükről szállt örökül a név az egész környékre. Kislánykoromban rendszerint évente kétszer is ellátogattam…
-
Takács Zsuzsa: Átkelés a Szuezi-csatornán (részlet)
Tizenkét évvel ezelőtt járt nálam egy újságíró és egy forgatócsoport. Két napon át tartó születésnapi tévéfelvételt terveztek. A második napot a Normafánál töltöttük. Az újságírónőnek szemmel láthatólag fogalma sem volt róla, hogy mit kérdezzen. Meséljen a gyerekkoráról, javasolta. Kinek nincs gyerekkora, és kinek nincsenek első emlékei? – bosszankodtam, de azért…
