fbpx
Blog

Almut Schnerring: Pöszmöt (részlet)

Vadadi Adrienn előszava

Szokták mondani, hogy ha egyformák volnánk, unalmas lenne a világ. Ez így is van, de eltérni az általánosan elfogadottól, különbözőnek lenni a többségtől legtöbbször nagyon nehéz érzéssekkel jár. A felnőtteknek is, de a gyerekeknek igazán!

Egy kisgyerek számára, aki a közösségbe lépés előtt – jó esetben – azt hallotta otthon, hogy ő a család szeme fénye, és úgy tökéletes, ahogy van, óriási lelki megrázkódtatás lehet, ha azt tapasztalja az óvodában, iskolában, hogy van, amiben nem olyan, mint a többiek. Hogy nem olyan gyors a fogócskában, mint a társai, hogy nem nézik jó szemmel a dühkitöréseit, hogy nem értik miért van rajta mindig sapka, miért jár túl lányos vagy túl fiús ruhákban, miért van sok szeplője, szemüvege… Ez a kisgyerek nem érti, hogy az eddig elfogadott dolgai miatt miért néznek rá most másként a gyerekek. Nem érti, hogy miért nem barátkozik vele senki. Szeretne olyan lenni, mint a többiek, és fáj szembesülnie azzal, ha nem lehet.

Ám mint a mesében, egy kis varázslattal talán mégis sikerülhet…

Csak a varázsport most nem őrá kell szórni, hanem a környezetére!

A pedagógusra, hogy a nehéz helyzetben lévő kisgyermeket ne részesítse sem negatív, sem pozitív diszkriminációban, hanem természetességgel, szeretetteljes figyelmével, kreativitásával és őszinte elfogadásával a többi gyermek közé emelje.

Kell egy kis varázspor a többi szülőre is, hogy épp olyan tekintettel nézzen a másikra, mint saját magára, és ezt az attitűdöt örökítse át a későbbi generációknak.

És kell egy kis varázspor a gyerekekre is, hogy meglássák, az, aki valamiben különbözik tőlük, épp úgy nevet és épp úgy sír, mint ők. Semmi mást nem akar, csak a közösséghez tartozni úgy, ahogy van.

A varázspor érkezhet mesével, ovi, suli utáni játszóterezéssel, szülinapi meghívóval, bármivel…

Ha sikerül, a különbözőség többé nem nehézség lesz, csupán egy színfont a sok ezer többi szín között, amitől izgalmas és kerek világunk lesz!