A fiaim rengeteget segítenek nekem íróként, hogy felszabadulhasson bennem a kreativitás – interjú Dávid Ádámmal

Az állatorvos ló történeteihez miért a verses mese – méltatlanul feledésbe merülő – műfaját választottad?

Mindig is szerettem játszani a szavakkal. Doktor Szuri története például ebből a rímpárból indult ki: „kapott egy kis szurikát a / szerencsétlen szurikáta”. Addig-addig mocorgott a fejemben ez a két sor, míg egyszer csak beugrott, hogy vajon ki gyógyíthatja meg a szurikátát. Innen már csak egy lépés volt egy újabb szójáték: az állatorvosi ló kifejezésből beugrott az állatorvos ló karaktere. És ha már egy rímből indult a sztori, akkor gondoltam, az egészet rímekben mesélem el.

Egyébként valóban jóval ritkább madár a verses mese, mint a prózában írt változata, viszont épp ezért azt tapasztaltam, hogy ezek (ha tényleg színvonalasak) emlékezetesebbek is tudnak lenni. Az egész család rajong többek között Julia Donaldson, Harcos Bálint vagy épp Varró Dani versben írt meséiért, így aztán itt volt az ideje, hogy én is kipróbáljam magam ebben a műfajban.

Melyik a kedvenc karaktered/kalandod?

A címszereplő, Doktor Szuri nőtt leginkább a szívemhez, amiben bizonyára közrejátszik, hogy ő járja be a legnagyobb ívet a sztoriban a munkamániás orvostól a megértő barátig, aki a kötet végén már a páciensein túl saját magára is képes figyelni. A másik kedvenc karakterem Relax, akit Csapody Kingának, a kötet szerkesztőjének köszönhetek. Ő javasolta a kéziratot elolvasva, hogy legyen egy huncut kapibara is a történetben. Arra jutottunk, hogy ez a mellékszereplő csak a végén szólaljon meg, és haverkodjon össze Szurival, viszont már előtte lépten-nyomon felbukkan Ritter Ottó szenzációs rajzain. Relax megtalálása így izgalmas játékká válik a könyv lapozgatása közben.

A kalandok közül pedig talán az elhízott anakonda esete a kedvencem, amelyben egy strucctojás túl nagy falatnak bizonyul az óriáskígyó számára, de Doktor Szuri természetesen az ő bajára is megtalálja az ideális gyógymódot.

Kisfiad ihlette Doktor Szuri alakját. A kalandokhoz is ad ötleteket?

Amikor elkezdtem írni ezt a történetet, Doktor Sörény néven illettem a főszereplőt, de Levi, a most első osztályos nagyfiam azonnal rávágta, hogy ez elég béna név, és mi lenne, ha inkább Doktor Szurinak hívnám. Azonnal megtetszett a javaslata, hiszen egyértelmű volt, hogy ez sokkal jobban illik egy állatorvos lóhoz. A kalandok megírásában ezúttal közvetlenül nem segített, de folyamatosan találunk ki közösen meséket, tehát az a fajta játékos történetmesélés, amiben egy hatéves fiú és az apukája nap mint nap elmerülhet, rengeteget segít nekem íróként, hogy felszabadítsa bennem a kreativitást, és belevágjak egy olyan nagyobb ívű, több kötetesre tervezett sorozatba is, mint Doktor Szuri hajmeresztő kalandjai.