Nádasdy Ádám: Billeg a csónak (részlet)

Ártatlan vagyok

Hazudtam éjjel, féltem nappal.
A lebukástól féltem, ámde sajnos
nem követtem el semmit. Negatívum
volt a rovásomon: hogy ezt se, azt se.
Néha levetkőztem váratlanul.
A konzervízű, gyors barátkozás.
Az éjszakai ingyenes fogorvos,
és reggel csak egy vércsöpp, nézd, a párnán.
A képzelt döntések statisztikája,
miközben minden lapos, egyenes.
Érkeznek hatások, de itt dorombol,
itt dörömböl a felfűtött kazán.
Miért maradok immunis, miért?
Miért nem szánom végre el magam?
Ezt valakivel meg kéne beszélni.
Valakit meg kéne ölni talán.

Billeg a csónak

Az ábrázatunkon a néma kérdés:
vajon a hullámverés taszigálja
a dolgunkat előre? Kétszemélyes,
lefelé csobog, kicsit evezel,
ahová kizárásos alapon
igyekszünk, felelősségteljesen,
mégsem akárhová. Nem bánom ezt,
mozgásban állandó a helyzetünk,
billeg a csónak, fogod a kezem.
A néma kérdés nem megy el: mi ketten
minek köszönhetjük ezt az egészet?
Szakállad őszül. Kopaszodsz. Szeretlek.