Folytatása következik… – interjú Iglódi Csabával

Iglódi Csabával írásról, olvasásról, megélésekről és hullámvölgyekről is beszélgettünk.

365 napja jött ki a nyomdagépekből első könyved, a Dreher-szimfónia. A szülők is nagy érzelmi hullámvasútra ülnek fel az első gyerek születésekor, neked okozott álmatlan éjszakát az íróvá válás?

Három napnak tűnt ez az egy év, mint egy mesebeli esztendő; tele rácsodálkozással és meglepetéssel. Minden héten tanultam valamit, találkoztam valamivel, minden hónap faragott rajtam. A hullámvasút jó kifejezés, bár – szerencsére – mélypontból kevés volt, s igazi és nagyon mély talán egy sem. Álmatlan éjszakáim annak a felelősségnek a megéléséből vannak, hogy „hazavisznek” ismeretlen emberek, bebújnak a Dreher-szimfóniával az ágyukba, és időt, figyelmet fordítanak rám. Velem ajándékozzák meg a szeretteiket jeles napokon, s a sörös család üzleti története ad inspirációt vállalatvezetőknek, üzleti döntéshozóknak vagy éppen self-made maneknek.

Melyik a jobb időszak: a tervezgetés, a karakterek terelgetése és alakítása, a mondatok gömbölyítése; vagy kézbe venni a könyvtárgyat és találkozni az olvasókkal?

Mindkettőben ott rejtőzik a szépség. Amíg készült a regény, bármikor csiszolhattam rajta. Kéznél volt, alakíthattam. Mióta kijött a nyomdából, már csak szeretni-forgatni tudom. És persze gondozni, hogy minél többekhez eljusson. Én élveztem a tervezést, boldog voltam, amikor írtam, és izgatott most, hogy ki tudok-e találni még egy módot, megjelentetni egy újabb posztot, elmenni egy ismeretlen közegbe, ahol várnak rá. Az első kiadás ünnep volt, az utánnyomások pedig maguk a csodák: a közönség időről időre kiköveteli a folytatást.

Nagy történetmesélő vagy, amit a most már négy kiadást megélt regény olvasói is tudnak. Miről, kiről fogsz mesélni legközelebb az olvasóknak?

Egy korán árvaságra jutott gyerekről, aki a XIX. század közepén Kolozsváron született, majd Pesten lett zsebtolvajjá, de éles esze, felvágott nyelve és néhány szerencsés találkozás igazi csibésszé formálja. A főszereplő a képzelet szülötte, de az őt körülvevő figurák a valóságban is éltek, a történelmi események a valóságban is megtörténtek, és a városi környezet is valóságos teret képez a gyorsan polgárosodó városban. Máshogyan keveredik a tény és a fikció, mint a Dreher-szimfóniában, de én hiszem, hogy élt ez a kölyök, és a mai olvasóknak is érdemes megismerkedni vele. Az első kötet – mert a fejemben az új regény folytatása is ott van már – a Kiegyezés fordulatos évtizedében játszódik majd.

Mondj, kérlek, valamit, amit megváltoztatott benned ez az időszak.

A Dreher-szimfónia megjelenéséig ott zakatolt bennem a húszas éveimben kapott mondat: az írás az olvasással kezdődik. Ma már bátran ki tudom egészíteni így: az írás az írással folytatódik.