Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek (részlet)

• Hajnal

                        Megszokásból
                     a lábtörlőre
                  borulva
               szűköltem
            bebocsátásért,
         holott
      a zsebemben
   volt
a kulcs.

~ A részvétről

Szétszedni mindig viszonylag könnyű,
aztán összerakni ismét már jóval nehezebb,

a részvétről akartam mondani valamit,
nem ez volt az, a fertőzésveszély miatt

egyébként sem lehet részvétet nyilvánítani,
pedig volna rá alkalom, legutóbb

egy valószerűtlenül alacsony pap beszélt a gyászolókhoz,
habár csak kísérő voltam, de hozzám is,

közben egy pókhálót figyeltem,
nem történt semmi a lebegésen túl,

soha többé nem fog eszembe jutni,
mit akartam mondani a részvétről,

miféle üzem az vajon,
ahol gyerekméretben is gyártanak papruhát.

/ Túl szép lesz

Túl szép minden ahhoz,
hogy elmondjuk,
ha elkezdjük elmondani,
túl szép lesz,
lemerült a telefonom,
amikor ezt beleírtam,
és utána már nem emlékeztem rá,
miről is jutott eszembe,
a nagyapám építésvezető volt
annál az öntözőcsatornánál,
aminek a partján először láttam
egy lány mellét úgy,
hogy nem kellett leselkednem,
de nem erre gondoltam,
ez csak most jutott eszembe,
nem tudom, miről,
túl szép volt a melle,
hogy el tudnám felejteni,
és a csatornapart is szép volt,
szép munkát végzett a nagyapám csapata,
ahogy elkezdem elmondani,
túl szép lesz.