Nyáry Krisztián: Így ettek ők (részlet)

Akinek a káposztás hús volt a címere: Bethlen Miklós

Gyerekkoráról mesélve Bethlen kiemeli, hogy rengeteg gyümölcsöt, salátát és zöldséget evett, húsfélét csak ritkán kapott, noha szerette volna. Az egészséges étrend állandó része volt a káposzta is, amit viszont egyáltalán nem bánt. „Nékem a káposzta nemcsak étel, hanem orvosság is volt. Én a nyers káposztát, salátát ettem, de ellenben a nyers ugorkasalátát nem szerettem. A sós káposztás hús máig is minden csemege-specialénál kedvesebb étel előttem.” Szilárdan hitt a káposzta gyógyító erejében: „Istennek hála, a gyomrom is jól emészti, majd minden betegségemben a hajdúkáposztán kaptam életre.” Ha nátha, hidegrázás vagy lázas betegség kapta el, sós nyers káposztát evett kis olajjal, mellé sok vizet ivott. A gyógymód hatékonynak bizonyult: „Betakarództam, aluttam, s meggyógyultam utána, melyen a doktorok először csudálkoztanak.”

Bethlen káposztaimádata mellett sem számított nagyevőnek. Bár a napi háromszori étkezés gyakorlata akkoriban vált divatossá, ő felnőtt korában csak napi kétszer ült asztalhoz: „ebéd s vacsorát ettem csak, azt jól s mohón, de nem sokat”. A délelőtt 11-kor felszolgált ebéd számított a főétkezésnek, és bár gyakran már korábban megéhezett, a reggelit szándékosan kihagyta. Többnyire jóllakott „az első fogás-béli vastag étkekkel” – főleg, ha az káposzta vagy marhahús volt –, édességet csak ritkán, felesége unszolására fogyasztott. Az étkezés lezárásaként leginkább gyümölcsöt választott. „Néha fél óráig is az asztalra könyökölve csak néztem, kínáltam, szóval tartottam a több evőket. Sokszor meg is untam, de asztalt nem bontottam, sem az étket el nem szedettem előlök.” Az este 7-kor elfogyasztott vacsora alkalmával kifejezetten mértékletes igyekezett maradni – feltéve persze, ha nem káposzta volt az aznapi menü.

Bethlen közel fél évszázadon át vett részt Erdély közéletében, karrierje csúcsán grófi címet szerzett és kancellárnak is megválasztották. Francia mintára maga tervezte és építette rendkívül modernnek számító bethlenszentmiklósi kastélyát, ahol boldog házasságban élt második feleségével. Magánéletéről, viharos ifjúságáról és étkezési szokásairól keveset tudnánk, ha idős korában nem került volna Bécsbe, ahol egy összeesküvésben való részvétele miatt megfigyelés alá helyezték. A főúri életet lehetővé tévő házi őrizetbe felesége is követte, s itt volt ideje elmesélnie életét. A legszebb magyar barokk nyelvet használó főnemes, akit Szerb Antal Montaigne-hez hasonlított, 74 éves korában halt meg. Hosszú és egészéges életét a víz és a káposztás hús rendszeres fogyasztásának tulajdonította.

Húsos káposzta kétféle módon
(Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyve, 1695)

Káposzta közönséges módon

Végy sós káposztát, az ormóját vedd le, azaz a levelekről a torzsácskát metéld le, és szép aprón metéld fel, vagy pediglen csak úgy levelenként tedd fel a fazékba igen szép kövér szalonnával, tehén vagy juhhússal; ezeket elsőben felforralván párold meg, és úgy tedd a káposzta közibe, vagy pedig csak szalonnával tedd fel, egy darabocska avast is tégy belé hogy jobb ízt adjon; bort belé, és mikor megfő, tálald fel, felül egy kevés törött borssal, ha tetszik, hintsd meg.

Téjfeles káposzta

A sós káposztát szépen megaprítván szalonnával tedd fel, és mikor megfőtt a levében, végy ki egy csuporba, amelyben a téjfel vagyon, és azzal ereszd fel, jól habard öszve, és öntsd a káposztához a fazékba, mennél több a téjfel, annál jobb, és felforralván tálald fel, mint az egyéb káposztát; ha valami szép tehénhúst tehetsz belé, annál jobb ízű légyen, egy pohárocska jó bort is bocsáss beléje, kedves étke a magyaroknak.