Vörösmarty szerintem animációs filmre gondolt – interjú Nádasdy Ádámmal

A Bánk bán fordítása után Nádasdy Ádám ezúttal egy másik klasszikus darabot hoz közel a mai olvasókhoz, Vörösmarty Mihály titokzatos remekét a Csongor és Tündét. A magyarázó jegyzetek és verstani szemelvények mellett a nehezebben érthető monológok prózai átiratai segítik az olvasót, hogy ne tévedjen el a Vörösmarty-mű rengetegében.

Milyen a viszonyod a Csongor és Tündéhez? Inkább olvasmányélmény vagy kapcsolódik hozzá erős előadásemlék is?

Mind a kettő. Olvasmányélmény, mert mindig szerettem a zenéjét, a lendületét, az ördögfiókák verbális őrületét. De többször láttam színházban is, először az ötvenes években, gyerekkoromban: Mirígyet Gobbi Hilda játszotta (ki más?), Csongort Kállai Ferenc, és az egyik ördögfióka Sinkovits Imre volt! Emlékezetes a Nemzetiben Tengely Gábor rendezése 2012-ből, amikor bábokat is használtak, és Molnár Piroska volt Mirígy. A bábok alighanem jobban illenek ehhez a darabhoz, mint a valós emberek, hiszen sok benne az abszurd és meseszerű elem. Vörösmarty szerintem animációs filmre gondolt.

Mi vitt Téged a hármas útra? Miben láttad a legnagyobb szakmai kihívást és pedagógiai feladatot?

Nagyon szeretem Vörösmartyt. Az első jelentős magyar nyelvű költő, ő alkotta meg a magyar költői nyelvet. Azóta is belőle élünk. A Csongor és Tündével ráadásul nagyot ugrott: pár évvel korábban a Zalán futását még hexameterben írta, de a Csongort már népdalszerű hangsúlyos formában, amit aztán Arany és Petőfi vitt tovább. Viszont a „felnőtt” szereplők (az Utazók és az Éj) drámai jambusban beszélnek, mint Schiller vagy Shakespeare darabjaiban; ezzel Katona kísérletezett tíz évvel korábban a Bánk bánban, még ügyetlenül és darabosan. Vörösmartynál ez a versforma is természetes magyarsággal működik – na ja, ha valaki igazi költő…

Mennyiben lett más ez a munka, mint a Bánk bán interpretálása?

Nagyon más lett. A Bánk bán szövege annyira nehéz (és nehézkes), hogy ott egy párhuzamos fordítást adtam végig, mai magyar prózában. A Csongornál erre nincs szükség, mert könnyebb a szöveg – persze bőséges jegyzetanyag van hozzá. És van a darabban tizenhárom monológ, amelyek nehezen érthetők mai szemmel: ezeknek a prózai fordítását a Függelékben adom.

A munka során fedeztél-e fel új szempontot, jelentésréteget, rejtélyes részletet a műben?

Igen, bőségesen. Csak most, a munka során vált világossá, hogy Tünde és Balga – akik nem ismerik egymást – csak a darab végén találkoznak szemtől szemben, s ez vicces félreértésekre ad okot: Balga udvarol Ledérnek, a prostituáltnak, mert azt hiszi: ez Tünde, aki szebbnek találja őt, mint Csongort. Tünde viszont Ilmának (Balga feleségének!) mondja ártatlanul, hogy Balga olyan, mint egy majom. Csongor és Balga párbeszédei is sokszor mulatságosak; több a humor a műben, mint képzeltem.

Ha úgy vesszük, a Lear fordítójaként kollégák vagytok Vörösmartyval. Egy ilyen munka során mennyire fejthető fel, tapintható ki egy költészet belső rendszere, poétikai természete?

Én főleg a nyelvi és formális dolgokhoz értek: szótagszám, rímelés, Vörösmarty szóalkotásai (pl. „sér” = sérelem). Ezek a szöveg tüzetes vizsgálata, hatodszori elolvasása során megmutatkoznak.

Szegő János