Kupihár Rebeka: A heterók istenéhez (részlet)
i kissed a girl
ez a refrén, és teljes hangerőn szól.
apa csak az időjárás miatt tekerte fel,
így most a hátsó ülésen is jól hallani.
hirtelen értem meg a szavakat a halandzsa szövegben,
ahogy a rejtőszínű hüllőket veszem észre állatkerti terráriumokban.
a felismeréstől megrémülök.
minden ismétlésnél egyre jobban izzad a tenyerem,
tényleg ezt énekli egy néni, és én hallom,
és mindenki hallja, hiszen a rádióban szól.
az ülésmagasító hungarocelljébe vájom a körmöm,
és elszégyellem magam,
pedig anyáék sosem tanultak angolul,
biztos lehetek benne, hogy nem értik, nem érthetik.
mire a szakadozó felhőzetről tudósítanak,
rájövök, ha magyarul mondanám, sem értenék meg.
ki vagy nekem
a lakótársam,
régi barátnőm,
kedves ismerősöm,
unokanővérem.
attól függ, ki kérdezi.
csak el ne felejtsük, kinek mit hazudtunk,
és hogyan illik ehhez mérten viselkedni.
már észre sem veszem az ingert, hogy hozzád érjek,
ahogy az orrom sem piszkálom nyilvános helyen,
bármilyen jól is esne.
ez is az ösztönös, természetes
és elfogadhatatlan késztetések sorát szaporítja.
és mi, a gátló funkciók ünnepelt mesterei,
egymás mellett ülve is két irányba beszélgetünk.
csak érjünk haza, és sikerüljön ma is
az öt ponton záródó ajtónk mögött
jólesően megcsókolni egymást.
rettegek, mint húsz éve a kancsalságtól,
hogy ha sokáig csináljuk, egyszer úgy maradunk.
hogy egy nap hiába csukjuk, zárjuk, reteszeljük.
hiába a betonfalak biztonsága,
a szagunk a bútorokon,
egy steril, tartózkodó szempár néz vissza rám,
és hiába becézlek, nem változol többé magaddá.
bátorságpróba
nőnapon virágot venni.
falunapon megfogni a kezed.
szégyen nélkül nézni meg magunkat egy kirakat üvegében.
férfipróbafülkében próbálni.
hozzád bújni az utcán esernyő nélkül is.
nem magyarázkodni a franciaágy miatt
se falusi vendéglátóknak, se villanyszerelőknek.
igazat mondani, ha megdicsérik rajtam a ruhádat
és megkérdezik, honnan van.
szemrebbenés nélkül válaszolni,
ha valaki a nevedre kíváncsi.
a falon hagyni a képeinket, bárki jön is látogatóba.
szorosan melléd ülni a templomban.
kézen fogva imádkozni a Miatyánkot.
hosszan egy pap szemébe nézni,
meggyónni, amit bánok,
és nem gyónni meg, ami boldoggá tesz.