Más lett a gyilkos – Zajácz D. Zoltán interjú

Egy új krimiről és a régi Városligetről

Meg lehet unni a Balatont? Kérdezem ezt hat Balaton-krimi után.

Egyfelől soha, másfelől igen, persze. Miközben az olvasóim folyamatosan azt várják tőlem, hogy újabb és újabb balatoni krimivel álljak elő, nekem alkotóként egyre inkább szükségem van egy-egy kitérőre. A Sötétség Malmőben négy Balatonnál játszódó történet után kifejezetten ebből az indíttatásból született. Akkor nagyon erősen azt éreztem, hogy valami egészen mást kellene írnom. Ha másért nem, hát azért, hogy idővel majd újra hiányozzanak a balatoni hőseim, és jó érzés legyen visszatérni hozzájuk. Már akkor tudtam azt is, hogy lesznek újabb kitérők. És valóban, a Halál a Vurstliban című regényre nem is kellett olyan sokat várni…

Korábban már volt egy moszkvai átszállás (Moszkva, Balaton) és egy skandináv kitérő (Sötétség Malmőben), de az is inkább az eredeti Balaton-sorozat spin-offja volt, míg az új regény teljesen más időben és térben játszódik, az 1911-es Budapesten és említve sincs a magyar tenger. Mintha egy tiszta lapra lett volna most szükség. Miért?

Részben az előbb említett okokból, de a Halál a Vurstliban születésének ennél sokkal érdekesebb története van. Két évvel ezelőtt egy nagysikerű interaktív krimisétát vezettem a Városligetben. A megbízóim, a Millennium Háza és a Városliget Zrt. előzetesen mindössze annyit kértek tőlem, hogy vonjam be a képzeletbeli nyomozásba a Liget ikonikus helyszíneit. Rögtön a Vidámpark őse, a Vurstli jutott az eszembe, mint ideális és ma már kicsit egzotikusnak is számító helyszín egy bűncselekményhez. Így esett a választásom az 1911-es évre, mivel akkor már működött a Ligetben a Gundel, éppen a félidőnél tartott a Széchenyi fürdő építése, és egy évvel korábban indult útjára Az Est. Lényegében ebből a krimisétából született meg a Halál a Vurstliban, bár azért elég rendesen átírtam a történetet: újabb karaktereket emeltem be, és végül a gyilkos sem az lett, aki az eredeti történetben volt.

Más írói módszerekkel kezdted el megalkotni az új regény hátterét és szerkezetét? Gondolok itt a korszakra, a hősökre és a bűntényekre is.

Mindenképpen. Egészen más hozzáállást kívánt tőlem, ugyanakkor rengeteg új lehetőséget kínált. Ehhez persze bele kellett ásnom magam a korszakba, ami egyébként könnyen ment, mert elég sokat olvastam erről a korról, meg valahogy mindig is érdekelt a századforduló Magyarországa. A regényben próbáltam megjeleníteni a kor jellemző figuráit: a vidékről a fővárosba került vasúti mérnököt, az ambiciózus hírlapírót, a gyors karrierről ábrándozó fiatal színésznőt, a nagylelkű mecénás szerepében tetszelgő gyáriparost, a nagyhatalmú fővárosi tanácsnokot, bukmékereket, uzsorásokat, mutatványosokat, cselédlányokat, bakákat. És valahogy az is rögtön adta magát, hogy írás közben sokkal több szépirodalmi eszközt fogok használni, mint korábban. A megidézett korszak, és maga a történet is ezt kívánta. A hosszabb leíró részek, a líraiság kifejezetten jól áll ennek a regénynek, miközben azért – jó krimihez illően – végig izgalmas marad.

A Városliget és azon belül az egykori Vurstli mintha nem is helyszíne, hanem tevékeny szereplője, titokzatos hőse lenne az új regénynek. A korszak adta a helyszínt, vagy fordítva: a ligeti miliő mozgatta meg a regényírói fantáziát?

Én még ennél is tovább mennék: szerintem a regény valódi főszereplője nem Székely detektív, nem Fábry Pál, és nem is Ajtay Bella, hanem az akkor éppen világvárossá váló Budapest: a Liget, a nagykörút, a Duna-korzó, a belvárosi kávéházak, a Tabán girbegurba utcái és kocsmái. Mint mondtam, a történet a ligeti miliőből indult, ez bizonyos értelemben meghatározta a korszakot, és aztán már jött minden magától. Azt szerettem volna, ha a századforduló Budapestje elevenen él, lélegzik ebben a regényben, és úgy érzem, hogy ezt sikerült megvalósítanom.

Szintén újdonság, hogytöbben is nyomoznak a könyvedben: a rendőri szervek mellett Az Est című – valóban létező – hírlap egyik újságírója Fábry Pál is tevékeny detektív. A regényben így fontos szerepet kap a korabeli nyilvánosság és a szabad sajtó, pontosabban a sajtó szabadsága is. Magad is sokáig dolgoztál a médiában, ezért adódik a kérdés. Miért pont Az Est?

Az Est volta magyar médiatörténet első, minden ízében modern sajtóterméke, gyors hírszolgáltatással, komoly riporteri hálózattal, látványos tipográfiával, merész hangvétellel, és tegyük hozzá, példátlan reklámkampánnyal. Egy amerikai mintára létrehozott, politikai véleményformáló, ugyanakkor kifejezetten tömegfogyasztásra szánt, bulvár jellegű újság volt. Miklós Andor lapja többek között gyorsan és könyörtelenül kísérte figyelemmel az időközben világvárossá fejlődő Budapest mindennapjait. Mivel azt akartam, hogy az amatőr nyomozópáros egyik tagja mindenképpen egy hírlapíró legyen, Az Est szerepeltetése szinte adta magát.  

A valóban létező sajtócézár Miklós Andor és az akkori rendőrkapitány Boda Dezső mellett felbukkan Ady Endre és Kosztolányi Dezső is a regény lapjain. Mi ez: valóságerősítés vagy épp játék a fikcióval?

Mindkettő. Egy fiktív történet valóságosabbnak tűnik attól, ha jól ágyazod be a korabeli valóságba. Többek között ezért volt szükségem létező szereplőkre. Másfelől nagyon izgalmas játéknak tűnt bevonni a történetbe Adyt és Kosztolányit, még ha csak epizód szerepben is. Mindketten egy-egy hihető, nagyon is jellemző szituációban jelennek meg a regényben, különösen Ady, aki épp egy rendőrségi fogdában józanodik ki egy átmulatott éjszaka után.

Az újságíró Fábry Pál nagy kedvence Kosztolányi és a sörben sült csülök. Mi a helyzet a szerző kedvenceivel ezen a téren?

Mind Kosztolányit, mind a csülköt illetően egyetértek Fábryval, sőt, mindjárt jöhet melléjük Móricz és a pacal is, de azért rám a legnagyobb hatással az orosz realisták: Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Goncsarov, Csehov művei voltak. A mai napig őket csodálom a legjobban. Ha pedig a kedvenc ételeimről kérdeznek, gondolkodás nélkül rávágom, hogy az indiai konyha. A mai napig India adja a világ fűszertermelésének több mint a felét, szóval, náluk jobban senki sem ért a fűszerezéshez. Hét éve állandó vendég vagyok Budapest sokak szerint legjobb indiai éttermében. Nincs olyan hét, hogy ne fordulnék meg ott.

Várható Székely Gyula detektív és Fábry Pál újságíró vagy épp Ajtay Bella színésznő újabb nyomozása?

Nagyon megkedveltem az Ajtay–Fábry párost, és bízom benne, hogy az olvasóim is így lesznek ezzel. Fábry, ahogy egy oknyomozó újságíróhoz illik, racionális és alapos, Bellát a nyomozás során inkább a színészi és a női ösztönei vezetik. Tökéletesen kiegészítik egymást. Egy regényt még mindenképpen megérdemelnek: a Bűntény Abbáziában 1912 nyarán játszódik majd a Monarchia közkedvelt tengerparti üdülőhelyén, a mai Opatijában. De ez még kicsit odébb van, mivel a következő könyvem egy szépirodalmi regény lesz 2027 tavaszán, amit ősszel egy újabb Balaton-kötet, a Néma Balaton követ majd. A történet 1986-ban játszódik, de egészen 1956 októberéig nyúlik vissza. 

Szegő János