Egy új krimiről és a régi Városligetről Meg lehet unni a Balatont? Kérdezem ezt hat Balaton-krimi után. Egyfelől soha, másfelől igen, persze. Miközben az olvasóim folyamatosan azt várják tőlem, hogy újabb és újabb balatoni krimivel álljak elő, nekem alkotóként egyre inkább szükségem van egy-egy kitérőre. A Sötétség Malmőben négy Balatonnál…

A halál menedéke című könyvéről Harmadik regényedben nagyot ugrasz. Míg az előző két történet 1924-ben és 1926-ban játszódott, addig az új könyv első lapjain 1968-ban járunk és majdnem 2000 méter magasan a Tátrában. Levegőváltozásra volt szükséged? Nem feltétlenül. Nagyon szeretem a húszas éveket, és nem titok, hogy vissza fogok térni…

Előző regényedben tengerjáróhajó, most edzőterem és idősek otthona a helyszín. Honnan az érdeklődés a zárt közegek iránt? Ezeken a helyszíneken bizonyos szempontból hasonló emberek gyűlnek össze. Ez pedig remek konfliktusforrás lehet, hiszen hasonlóak a célok, a motivációk, az érdekek, és ez szükségszerűen ellentétekhez vezet. Ráadásul minden szubkultúrának vannak különleges szabályai,…

A Sellő titka volt a KÉZ-sorozat első darabja. Milyen érzés volt most újraolvasni? Ezt a könyvemet olvastam a legtöbbször újra, mert a járvány alatt lefordítottam angolra. A fordító pedig kórboncnok, minden hibát megtalál. Évekkel később újraszerkesztettem az angol fordítást, tehát alaposan újraolvastam és meghúztam az egészet. Így ezt a szövegemet…

A Ködös Balatonról, szemtanúkról és eltűnésekről Az új könyvben fontos szerepe lesz a tanúknak. Zajácz D. Zoltán milyen szemtanú lenne? Netán a krimiíró is egyfajta szemtanú? Lehet, hogy furcsán hangzik, de rettentően rossz szemtanú lennék. A való életben egyáltalán nem figyelek oda a részletekre. Ha például bemegyek egy kis üzletbe,…