Harry herceg: Tartalék (szerkesztői ajánlás)
Ajánlom azoknak, akik élénk figyelemmel és szimpátiával kísérik a brit királyi család életét, akik a család struktúráját, eseményeit szimbolikus jelentőségűnek tartják, követendő erkölcsi példát látnak benne, akiket vonz az életforma látványossága, a pompa, a ragyogás – mert első ízben és első kézből, a trónörökös öccsétől, a „tartalék” Harry hercegtől értesülhetnek ennek a világnak a belső életéről. Mert megtudhatják, milyen belülről megélni és átélni mindazt, amit eddig csak kívülről, a sajtó közvetítésén keresztül láthattak és hallhattak.
Ajánlom azonban azoknak is, akiket nem érdekel a királyi család, akik elutasítják, feleslegesnek, archaikusnak tartják magát a királyság intézményét, akik a család tagjait önző, számító, dróton rángatott vagy manipulatív figuráknak tartják – mert egy fontos szereplő hiteles, őszinte önéletrajzában szembesülhetnek érveik vagy előítéleteik megalapozottságával vagy tarthatatlanságával. Mert ez a fontos szereplő nem kerüli ki a lényeges kérdéseket, szembenéz velük, és megfontolt, elgondolkodtató válaszokat ad rájuk.
Ajánlom azoknak, akik pletykára éhesek – mert megismerhetik a sokféle királyi pletyka hátterét, mozgatórugóit, alternatív változatát, és bőségesen kapnak újabb, eddig kevésbé ismert történeteket, bonyodalmakat, intrikákat.
Ajánlom a memoárok kedvelőinek is, mert megismerkedhetnek benne – ha hercegről lehet ilyet mondani – egy jobb sorsra érdemes fiatalember egyszerre privilegizált és küzdelmes élettörténetével, amely az édesanya gyerekkori elvesztésének traumájától, az ifjúkori botlásokon és kudarcokon át vezet a felnőtt ember önismeretének elmélyüléséig, a hozzá illő, méltó élettárs megtalálásáig, az érett személyiség kialakulásáig.
Végül, de nem utolsósorban, ajánlom a jó könyvek szerelmeseinek, mert a magas színvonalon megírt, olvasmányos, informatív, egyszerre szórakoztató és tanúságos szöveg nemcsak egy különleges helyre született, vonzó személyiség élettörténete, hanem annak a világnak is érzékletes bemutatása, amely ezt az élettörténetet „kihordta”, formálta, és végső soron megteremtette.
Kúnos László