A főszereplőim véletlenül találkoztak – interjú Jonas Jonassonnal
A próféta és a hülye címmel jelenik meg a szatirikus humoráról ismert Jonas Jonasson új regénye. Ebből az alkalomból készített vele interjút magyarországi kiadója, az Athenaeum.
Hogyan foglalná össze a regényt két-három mondatban? Mit jelent az ön számára a történet?
Három nagyon különböző karakter találkozik egy Európát és a világot átszelő út során. Egyikük egy próféta, aki a világvégéről prédikál, és nagyon siet, mivel a légkör, számításai szerint, tizenkét nap múlva összeomlik. Petra, a próféta eközben összetalálkozik az élet dolgaiban tudatlan, de mesterien főző Johannal, illetve Agnesszel, aki a lila haja mellett mással is kitűnik a tömegből. Aztán megkezdődik a visszaszámlálás. Visszaszámlálás tele örömmel, meglepetésekkel, romlással, szerelemmel és nevetéssel. Hogy mit jelent számomra ez a történet? Minden regényem tisztelgés az élet előtt. Egy reménysugár a reménytelennek tűnő világunkban. Szeretek mosolyra fakasztani, miközben arra bátorítom az olvasót, hogy gondolkozzon el azon, ami körülöttünk zajlik. Minden napot ragadjunk meg a mosolyra!
Honnan merített ihletet ezekhez a különös karakterekhez? Miért találtak egymásra?
A furcsa, de valósághű karaktereimet úgy alkotom meg, hogy egy kicsit innen, egy kicsit onnan lopok. Olyan emberekről írok, akikkel az évek során találkoztam, vagy akikről olvastam. Úgy is mondhatnám, hogy gyűjtöm az érdekes embereket. Amikor egy érdekes ember találkozik egy másik érdekes emberrel, a dolgok hajlamosak szikrázni. Miért találtak egymásra? Ahogy az gyakran előfordul, a főszereplőim véletlenül találkoztak.
A regény 2011-ben játszódik, miért?
Azzal, hogy visszautazunk az időben, egy kicsit okosabbá teszem magamat és az olvasót is. A szereplőimmel ellentétben mi már tudjuk, mi fog történni a világgal a közeljövőben. Nagyon jó okunk van arra, hogy ne higgyünk Petrának, a világvége-prófétának, amikor azt állítja, hogy tizenkét nap múlva vége lesz a világnak. Mégis, a visszaszámlálás során egy kicsit idegesek leszünk, nem igaz?
A történetei, különösen a szatirikus világuk, eléggé ismerősek számunkra, tipikus közép-európaiak. Volt valaki, aki inspirálta önt?
Nem akarok túlságosan egyértelmű lenni a történetmesélésben, inkább arra próbálom inspirálni az olvasóimat, hogy saját maguk gondolkodjanak. Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos környezetben talán könnyebb ezt megtenni, mint máshol. Hogy őszinte legyek, ki lehet száz százalékig biztos abban, hogy ellen tud állni a propagandagépezetnek vagy a világunkban jelen levő álhíreknek? Én nehezebben látom magam befolyásolhatónak, és fontos számomra az alternatív hang. A szatíra is egy alternatív hang.
Mit gondol, mikor lesz vége a világnak?
A világ túl fog élni minket, az biztos. Hiszed vagy sem, de én reménykedem benne, hogy az út, amin a civilizációnk jár, mégiscsak jó út. Az emberiség minden hiányosságával együtt hajlamos arra, hogy folyvást talpra álljon. Miközben ezt várom, reménykedem abban, hogy az olyan dolgok, mint a tudomány, az értelem és az együttérzés újra fontossá válnak számunkra.
Kardos László
21. FEJEZET
2011. szeptember 2., péntek.
Már csak öt nap
A sofőr a volánnál arra gondolt, hogy minden rosszban van valami jó. Petra az egész létezést egy hatvannégy lépésben megoldható egyenlethez igazítja, amelyen egyetlen épeszű ember sem képes kiigazodni. És Johan… hát igen, vajon hogy lehet valaki egyszerre ennyire tehetségtelen és tehetséges?
Ezek ketten együttesen mégis bearanyozzák Agnes napjait. Olyan élettel ajándékozzák meg, ami neki, ahogy a fiatalok mondják, „nagyon bejön”.
Amikor még másfél órányi út volt hátra Rómáig, a lila hajú öreglány kicsit meg akarta mozgatni elgémberedett tagjait. Benzint is kellett tankolniuk.
Orvieto magasságában lehajtott egy benzinkúthoz, tankolt, és beállt a parkolóba. Megéhezett, szívesen elrágcsált volna valamit.
– Tudsz adni egy szendvicset, Johan? Vagy bármit?
– Jó lesz a fenyőtűzön füstölt és egészben grillezett zeller kacsamájjal és almával? Värmlandi specialitás. Hol van Värmland?
Erről van szó, gondolta Agnes. Tehetség és tehetségtelenség egyszerre.
– Värmland nincs messze Dalslandtól, ami nincs messze Bohusläntől, az pedig nincs messze Göteborgtól. Elég lett volna egy egyszerű szendvics is.
Petra közben kinn állt az autó mellett, és tornagyakorlatokat végzett a baseballütővel a kezében. A sok üléstől könnyen elgémberednek az ember tagjai.
Egy olasz férfi egy Porschéban rádudált, mert úgy érezte, hogy Petra elállja az útját. Utána elkövette azt a hibát is, hogy letekerte az ablakát, és mondott neki valami csúnyát. A próféta ugyan nem értette, mit mond, de a hangsúly félreérthetetlen volt.
Petrát magával ragadta a régiúj érzés, hogy igazságot kell tennie. Odament a Porsche vezetőjéhez, bocsánatot kért tőle, ha akadályozta volna a haladását, és megkérdezte, van-e még valami, amit el szeretne neki mondani. Beszél egyébként angolul? Ha nem, tekintse tárgytalannak a kérdését.
A Porsche vezetője nem sokat tudott idegen nyelveken, de a semminél azért többet. Fogászati kellékekkel kereskedett, többek között Nagy-Britanniában is. A teljes protézis, a részleges protézis és az implantációs konzultáció kifejezéseket például angolul is tudta. Ezzel nagyjából ki is merült a szókincse. A kedve viszont momentán pocsék volt. Nemrég összeveszett a feleségével. Pontosabban, a felesége veszett össze vele. Századszor. Legszívesebben átharapta volna a felesége nyakát, ha lett volna hozzá mersze, és ha nem tudta volna, milyen sok foga bánná.
– Pont itt kell tornáznod? – mondta dühösen. – Sietek.
Petra a vastagabb végével a vállára fektette a baseballütőt, és mosolygott.
– Elnézést kérek a meggondolatlanságomért – mondta. – Természetesen a lakókocsi másik oldalára kellett volna állnom. És te? Miért vagy ilyen agresszív? Mit tennél ugyanebben a helyzetben, ha tudnád, hogy már csak néhány napig élsz?
A próféta az autó első ablakánál állt, a Porsche dühös vezetője viszont jóval alacsonyabban ült a kormánynál. Alárendeltnek érezte a helyzetét, és ez zavarta. Nem beszélve arról, hogy a baseballütőt szorongató nő halálosan megfenyegette. Mintha azt kérdezte volna, hogy meddig akar még élni.
A műfogkereskedő az élet legtöbb helyzetében – kivéve a feleségével szemben – azt vallotta, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ennek szellemében azt mondta „Cazzo!”, és olyan erővel nyitotta ki a kocsija ajtaját, hogy az előtte álló nő a baseballütőjével együtt hanyatt esett. Azután egy szempillantás alatt kiugrott a kocsiból, és az életét fenyegető veszély fölé hajolt. A biztonság kedvéért magához vette a nő fegyverét.
Miközben azon gondolkodott, milyen angol szavakat vágjon a földön fekvő veszélyes, de lefegyverzett nő fejéhez, az ő fején csattant nagyot egy serpenyő. Johan éppen az enyhén füstölt zeller grillezésével foglalatoskodott, amikor arra lett figyelmes, hogy egy idegen férfi áll a lakókocsi konyhájának ablaka előtt. A férfi, a baseballütővel a kezében épp az ő földön fekvő barátja és életvezetője fölé hajolt. Pár pillanat múlva a férfi feküdt a földön, Petra pedig már állt.
– Köszönöm – mondta a próféta. – Príma serpenyőd van.
– Öntöttvas – mondta Johan. – Ronneby Bruk. Ezen nem érdemes spórolni.
Agnes kiszállt a kocsiból, és megpillantotta a csatateret. Úgy érezte, ennyi aranyhoz nincs szüksége az élete bearanyozásához. A jogosítvány nélkül vezetett, lopott rendszámmal közlekedő lakókocsival a háta mögött nem az izgatta elsősorban, hogy melyik tökkelütött mit csinált, hanem az, hogy minél gyorsabban eltűnjenek onnan.
– Beszállás! Azonnal! – mondta. – Tíz másodperc múlva indulunk.
