Vulkánképződéstől a csilpcsalpfüzike énekéig – Bakos Barbara interjú
Ahogy a földtörténeti korok nyomai, úgy épülnek egymásra a Kaland a Kéken ismeretterjesztő képeskönyv rétegei: a történet fő szála egy kislány és Rockenbauer Pál varázslatos utazása, amelyet impozáns ismeretek szegélyeznek. Természettudományos tények, az alkotó személyes élményei és élettapasztalatai, valamint inspiráló természetjárók, művészek és természetfilozófusok gondolatai jelennek meg a képeskönyv böngészhető, gazdagon illusztrált lapjain. Bakos Barbara író-illusztrátor számára meghatározó élményt jelent a természetjárás és a rajzolás. A Kaland a Kéken lapjain, az Országos Kéktúrán barangolva Magyarország legszebb természeti kincseit ismerhetjük meg.
Mikor jártál először a kéken? Milyen meghatározó élményed van a túrázásról?
A túrázás és a természet akkor lett észrevétlenül az életem szerves része, amikor a nyaraim nagy részét gyerekként a Balaton-felvidéken töltöttem. Nyaranta a Balatonnál voltam, egyébként pedig Budapest külvárosában laktam, egy erdő mellett, ahol minden alkalmat megragadtam, hogy barangoljak. Gubacsokat gyűjtöttem, mini univerzumokat és karaktereket építettem gallyakból és magokból, akikről aztán kis meséket találtam ki. Voltak titkos helyeim, amelyekről csak én tudtam, és varázslatos erőt tulajdonítottam nekik. Egyszóval egy kis varázsvilágot teremtettem magamnak a természet által.
És mikor dőlt el, hogy illusztrálással fogsz foglalkozni?
Szerintem nem volt olyan pont, ahol ez eldőlt volna. Mindig is rajzoltam. Nem emlékszem olyan időre, hogy ne legyen a zsebemben, mellettem vagy a kezem ügyében színes ceruza, festék vagy rajzlap. Művészcsaládba születtem, ahol az alkotás olyan volt, mint a levegővétel. Természetes és alapszükséglet. Egy olyan házban nőttem fel, ahol apukám a műtermében dolgozott tanítás után, anyukám pedig a rajzóráira készült este a vacsoraasztalnál. Így számomra az alkotás mindig a biztonságot jelentő buborékot jelentette, ahová, ha bármi történik, begubózhatok, és védve vagyok mindentől.
A Kaland a Kéken könyvedből egy természetszerető, ökotudatos alkotó sejlik fel. Mit szerettél volna mindenképp megmutatni, érzékeltetni az olvasóiddal?
Próbáltam úgy megalkotni a könyvet, hogy több szinten is hasson, valódi expedícióra hívjon. Megjelenik benne a kultúrtörténet és a természettudományok világa, egy fantasztikus, ikonikus utazó élete és gondolatisága, felfedezők, írók és művészek szellemisége, a gyász és az elengedés pszichológiája, valamint a természetjárás szeretete és környezetünk tisztelete. Ezek mind-mind olyan felfedezések és belső utazások, amelyekben remélem, hogy az olvasó is megtalálja a saját személyes élményét és kapcsolódását.
Van kedvenc, személyesen is fontos illusztrációd a könyvben?
Talán a kék univerzum képei a legkedvesebbek számomra. Mivel animációs filmrendezőként is dolgozom, mindig igyekszem visszatérő szimbólumokat elrejteni az álló- és mozgóképeimben egyaránt. Ezekben a médiumokban éppen az a varázslatos, hogy a vizualitás nyelvén képesek megjeleníteni a dramaturgiai történéseket és a legfinomabb érzelmi rétegeket is. Minden nézőben és olvasóban más-más ajtókat nyitnak ki: máshová repítik őket, és a saját személyes élményeiken keresztül mindenki más jelentéseket fedezhet fel bennük. A könyvben a kék oldalak azok a pillanatok, amikor kilépünk a valóságból, és egy olyan térbe érkezünk, ahol az illusztráció eszközeinek segítségével a képek igazán életre kelnek.
Több geget is elrejtettél, van köztük olyan, amelyiket szívesen felfednél?
Mindig igyekszem minél több apró történetet elrejteni a fő dramaturgiai szál mellett. Gyerekként én is ezeket élveztem a legjobban: amikor például észrevettem ugyanazt a karaktert több oldalon keresztül, és beleálmodhattam a saját kis történetemet is a nagy egészbe. A Kaland a Kéken-ben például érdemes figyelgetni a mezozoikumi ízeltlábút, aki többször is feltűnik az oldalakon. Ezen kívül próbáltam Rockenbauer Pál karakterét és szellemiségét a leghitelesebben megjeleníteni a képeskönyv keretein belül. Elrejtettem benne olyan szólásokat és szófordulatokat, amelyeket a családtagok és barátok elmondása szerint szívesen használt, illetve olyan ételeket is, amelyeket örömmel vitt magával túrázni.
