Vámos Miklós: Tollseprű (részlet)

Amikor az ikrek először csöngettek be, egész délután próbált rendet rakni. Kicsit föl is söpört a látható részeken. De hülye vagy, takarítasz a takarítónőknek? Hát… az ember igyekszik a jobbik énjét mutatni a bemutatkozáskor.
Lilike pontosan úgy nézett ki, ahogyan Rozika, pirosas haj, világosbarna szem, csontsoványság, csak a ruha különbözött, az iskolatitkár mindig nadrágkosztümben járt dolgozni, Lilike viszont vakmerő miniszoknyát viselt, hú, de jó lába van! – József mindent megtett, hogy ne felejtse az izmos combokon a tekintetét. Hol tudunk átöltözni? – Rozika.
Szürke kezeslábasban bukkantak elő, így még nehezebb volt a különbségtétel. Mit szeretne, tanárkám? – Lilike. József nem tudta eldönteni, kacéran-e, de biztosan érezte, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Noha most úgy látta, talán csak nyolc-tíz évvel fiatalabbak nála, míg a Bajza Gimnázium tanárijában többre saccolta a korkülönbséget Rozikával. Való igaz, hogy Lilike sportosabbnak, s emiatt jóval ifjabbnak tippelhető. Talán a mini is közrejátszik.
Rozika nem várt feleletet, gyerünk, Lil, ugorjunk neki, enyém a fürdő, tiéd a nappali.
József vigyorgott, egyetlen szobája volt. Megkérdezte, magukra hagyhatja-e őket, és mikor térjen vissza. Rozika a szokatlanul nagy karórájára pillantott, most van öt, hétre garantáltan készen vagyunk.
Gáli bácsi cukrászdájába ment, ahol a három kerek presszóasztalnál ritkán ült valaki, ide a süteményekért tértek be az emberek, nett csomagocskákkal távoztak, amelyeket a cukrász testes lánya nemzeti színű szalaggal kötött át.
József hozta magával a Népszabadság aznapi számát. Próbálta végigolvasni az első oldalt, de csak a főcímekig jutott. Győzött az első szabad választáson a Demokrata Fórum, Antall Józseffel az élen. József erre nem számított, azt hitte, a szocialistáknak áll a zászló, még mindig. Ő maga nem ment szavazni, úgyis elcsalják, gondolta. A Szovjetunióban a tűzfoltos Gorbacsov lett az elnök, újabb reformokat ígér. Na, majd meglátjuk, a vak is aszonta.
Megunta a híreket, inkább a sorban álló vásárlókat figyelte. Anna törzshelye volt ez a cukrászda, valamelyik rokona jól ismerte Gáli bácsit, így tegező viszonyba kerültek. József viszont kevésbé tetszett az öregnek, vele foghegyről beszélt. Sose derült ki, hogy amiatt neheztelt, mert a tanár úr képes volt órákig ücsörögni egy kihűlő dupla mellett. Kinek kell az ilyen vendég a cukrászdában?
Pontban hétkor lépett be a lakásába. Rozika és Lilike már átöltözött utcai ruhába, nedves hajuk jelezte, lezuhanyoztak. Kész, jelentette Rozika, és pukedlizett. Gyorsak vagytok… bocs a tegezésért. Igyekszünk, Lilike fejet hajtott. Rozika pedig: Azér egy porszívó kéne ide. Tudom, és egy tollseprű, majd szerzek.
Szokatlanul alacsony árat mondtak. Amikor József ezt szóvá tette, Rozika kacsintott: Igen, mer Bajza-kedvezmény!
Kiderült, hogy a gimnázium tantestületének több tagjához járnak. Józsefet elvarázsolta a két tündér teremtette esti tisztaság, nyomban megállapodott velük a következő időpontban. Havi kétszer tudunk vállalni, ha megfelel! – Rozika. Naná, hogy… csodás!
Bezárta mögöttük az ajtót, és boldogan nézett körül. Fantasztikus. Rend, makulátlanul fénylő parketta, hibátlanul csillogó ablaküveg.