Cserháti Éva: Az Albatrosz-rejtély (részlet)

84 KÜLSŐ. UTCA. ÉJJEL 84
A nő megtorpan a zajra és hátranéz, aztán futni kezd a Laky Adolf utca házai felé.

85 KÜLSŐ. PARK. ÉJJEL 85
Vasvári is futni kezd a távolodó nő után, most már nem érdekli, hogy csap-e zajt. A Dorozsmai utca 11/b alatt éri be. A nő a teljesen sötét park felé hátrál, amikor meglátja Vasvárit. A nyári kalap még mindig eltakarja az arcát.

NŐ
Mit akarsz?

VASVÁRI
Csak amit mindig.

NŐ
Hagyj békén!

Vasvári közelebb lép, a nő továbbhátrál, végül az első emeleti erkély alá húzódik be.

NŐ
Ha ezt egyszer megmutatom, mindenki tudni fogja, ki vagy valójában.

VASVÁRI
Add ide, amíg szépen mondom!

87–89 TIZEDIK FEJEZET 87–89
Köteles az 55-ös számú épület délkeleti oldalán várakozott. Ugyan a kapu nem oda nyílt, de arra felé nézett Pataki és Faragó egykori erkélye. Percenként többször is a telefonjára pillantott, de csak Rékától jött egy üzenet, hogy már hazaért, és az ikrek továbbra is mélyen alszanak. Majd biztosította róla, hogy az anyja aranyba fogja foglalni a nevét. Köteles nagyon szerette az anyósát, és hálás volt, hogy az ikrek mellé a nappaliban való alvást is bevállalta két hétre. A nyíregyházi családi ház után a háromszobás panel nagyon kényelmetlennek bizonyult, főleg, ha három felnőttnek és két háromévesnek kellett osztoznia rajta. Köteles megnyugodott, hogy a vacsorára bevetett tejfölös tészta korán szénhidrátmámorba ringatta Micikét és Jucókát, és nem a nagymama vérét szívták egy „utolsó” meséért. A mobil megzörrent a kezében. Vasvári volt az, ahogy megbeszélték.

– Puff, puff, puff! Kinyírtam – lihegte a telefonba. – Legalább öt percet várj! – Azzal letette.

Köteles bekapcsolta a stoppert, és egy ideig elmerülten figyelte, hogyan peregnek a másodpercek, aztán gondolatai a fegyverre terelődtek. Vanda neki és Vasvárinak osztotta ki a feladatot, hogy kiderítsenek mindent az 1992-es csempészháborúról, amelyben újra felbukkant Pataki fegyvere. Az elgondolás az volt, hogy Vasvári a régi kapcsolatait mozgatja meg a fegyverszakértői laborban, hiszen az ő nevét mindenki ismerte a ballisztika területén. Az esetszámot meg is kapta, és az is kiderült, hogy szerencséjükre az Országos Rendőr-főkapitányság az iratanyagot őrző szerv. Kötelesen volt a sor, hogy mint a rendőrség kötelékében lévő nyomozó kikérje az aktákat. Attól az apróságtól, hogy jelenleg gyeden van, és hivatalos eljárás nem folyik se a Faragó-gyilkosság, se a határmenti lövöldözés ügyében, csak egyetlen irattáros tekintett volna el: Anna Róza. Ő azonban betegszabadságon volt, mert hatalmasat esett egy terepkerékpár-versenyen, és az agyrázkódás miatt a telefonját is a barátnője vette fel.

Már csak egy perc volt hátra indulásig, ezért Köteles lassan a kapuhoz sétált, majd bizonytalan léptekkel futni kezdett a szobor felé. A park nem nyújtott különleges látványt, se virágágyások, se kaviccsal felszórt kerti utak nem voltak benne. A parkoló autókon túl széles gyep terült el, amit néhány fa szegélyezett. Az ötvenes években emelt, sárgára festett épület háta mögött felállított szobor az útról alig látszott az örökzöld bokrok és a magasra nőtt akácok takarásában. Köteles az úttesten futott végig, egyértelműen a Dorozsmai utca felé tartva, és ahogy a szobor magasságába ért, belépett a gyepre. Innen már látszott Vanda, ahogy epres nyári ruhájában elterül a szobornak dőlve. Kalapja leesett, feje félrebillent, tagjai ernyedten lógtak a teste mellett. Olyan remekül alakította a hullát, hogy Köteles egy pillanatra megtorpant.

– Ne legyél már olyan töketlen, fiam! – dörmögte a közelből Vasvári, aki a ház sarkának dőlve próbált rágyújtani. – Közelebb állj meg, és hajolj le!

– Nincs szükség rá, hogy a karjába vegyen – nyitotta ki a szemét Vanda. – Felállhatok?

– Tőlem – rántotta meg a vállát Vasvári.

– De nem azt állapította meg a helyszínelés, hogy Pataki először megpróbált elfutni a Mexikói út irányába, de aztán meggondolta magát? – tiltakozott Köteles.

– Csak egy férfi távolodó lábnyomait találták meg, és visszafelé nyomok nem voltak. A tettes futott el. Patakinak pedig olyan pechje volt, hogy mindketten negyvenhármas bonyhádi Botond cipőt hordtak – magyarázta Vasvári körbemutatva. – Faragó magas sarkúja viszont egyértelmű nyomokat hagyott arról, hogyan történhetett a gyilkosság.

Vanda közben feltápászkodott, és mobiljával megvilágította a szobrot. Köteles egy ideig némán kutatta tekintetével a megmunkálatlan kőtömbből kiemelkedő női alakot, amely mintha egy sziklán pihent volna.

– Beállnátok még egyszer a fojtogatós jelenethez?