Szekszárdi vörös és budakeszi hófehér – krimik Patkó Ágnestől és Hidas Bencétől (interjú)

Az 1920-as évek Budakeszije – a 2020-as évek Szekszárdja. Hogy mi bennük a közös? Két új magyar szerző első krimijének a helyszínei. A General Press Könyvkiadó folytatja megkezdett hagyományát, és ismét magyar szerzők köteteivel kedveskedik a műfaj rajongóinak. Ismerjék meg Patkó Ágnest, a Halálos rozé, és Hidas Bencét, az És mindent betemet a hó íróját!

Mi volt az első krimi, amit olvastatok?

Patkó Ágnes: Elég fiatal voltam még, így nem emlékszem pontosan. Vagy Poe-tól A Morgue utcai kettős gyilkosság, vagy egy Agatha Christie-könyv lehetett. Az biztos, hogy az anyukám adta a kezembe.

Hidas Bence: Nem könnyű kérdés, mert gyerekkoromban inkább olyan könyveket olvastam, amiben fontos szerepe volt a rejtélynek és a nyomozásnak, ilyen például Nemere István A fantasztikus nagynéni című sorozata vagy a remek Geronimo Stilton-könyvek. Az első klasszikus értelemben vett krimim Sir Arthur Conan Doyle A sátán kutyája című opusa volt, lámpával a kezemben, félelemtől reszketve olvastam a takaró alatt.

Melyik volt az a pillanat, amikor úgy döntöttetek, hogy megírjátok életetek első regényét? Miért pont a krimi műfaját választottátok?

P. Á.: A könyvírás gondolata régóta ott motoszkált bennem, vágytam rá, hogy az újságírói munka mellett a kreatív írás is az életem része legyen. A krimi az egyik kedvenc műfajom, hiszek a jól megírt szórakoztató irodalomban, így nem sokat hezitáltam, hogy mit is írjak, amikor megszületett az elhatározás, hogy belevágjak.

H. B.: Az egyetemi éveim során. Volt két szemeszter, amikor kötelező volt felvennem egy úgynevezett kreatív írás kurzust. A különböző játékos gyakorlatok egyre jobban meghozták a kedvemet az íráshoz. Első körben verseket és novellákat alkottam; arra nem pontosan emlékszem, miért fordultam a regény felé, abban azonban biztos vagyok, hogy miért pont a krimi műfaját választottam: mindig is mozgatott az ismeretlen, illetve az ismeretlenre irányuló megismerni és megérteni akarás.

Mostanában mutatkozik egy olyan trend, hogy a magyar szerzők külföldi helyszíneket választanak, ti miért döntöttetek úgy, hogy a regényeitek Magyarországon játszódjanak? Esetleg van személyes kötődésetek a helyszínekhez?

P. Á.: Nem is volt kérdés, hogy Szekszárd lesz a könyvem helyszíne. Bár már régóta Budapesten élek, élő a kapcsolatom a várossal, ahonnan származom. Így újrateremthettem azt a világot, amelyben felnőttem, és úgy érzem, a történet egyik főszereplője éppen Szekszárd lett.

H. B.: Bennem valahogy fel sem merült, hogy külföldre vigyem a történetet. A helyszínkiválasztásnál két fontos szempontom volt. Az egyik, hogy a választott helyszínem jól visszaadja a vidék és város közti ellentétet, míg a másik – sokkal kézenfekvőbb –, hogy jól ismerjem. Így esett a választás Budakeszire és a környező településekre.

Mely szerzők inspirálnak titeket?

P. Á.: Igazi bölcsész vagyok, sokat olvasok, sok krimit is. Nagy kedvencem Louise Penny kanadai írónő, a fordulatos történetei egy elbűvölő kisvárosban játszódnak. Sok inspirációt adnak a magyar szerzők is, akik egyre több és jobb krimit írnak. Cserháti Éva a történetmeséléssel és a karakterekkel, Zajácz D. Zoltán a hangulatteremtéssel, Bánhidi Lilla a regionális világ bemutatásával, és még sorolhatnám a jobbnál jobbakat, de sajnos nem fér ide mindenki.

H. B.: Egy újabb nehéz kérdés. Ezekben mindig ügyetlen vagyok, mert mondok hármat, mielőtt eszembe jutna másik négy. Talán, akit gondolkodás nélkül rávágnék, az Umberto Eco. Az ő munkáiban egyesül kettő, hozzám közel álló dolog: az esztétika és a rejtély. De nagy kedvencem Robert Merle és ifjúságom meghatározó alkotója, Stephen King.

Tervezitek a kötetek folytatást? Esetleg már el is kezdtetek dolgozni rajta?

P. Á.: Az első karakter leütésekor tudtam, hogy sorozatot tervezek, a címe szerepel is a borítón: Szekszárdi vörös. És igen, már gőz­erővel készül a folytatás, amelyben a főhősnő, Renáta, újabb, természetesen ismét a borral és a szőlővel kapcsolatos kalandokba keveredik a barátaival.

H. B.: Igen és igen. Sajnos a munka és a tanulmányaim miatt jóval kevesebb időm van írni, mint korábban, de folyamatosan kutatok, és már el is kezdtem az írást.