Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán (részlet)

Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.

Dacára ezen a verőfényes, kora őszi reggelen kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán, melyen szerette a meg-megismétlődő metró és autó tülkölést nagyon, a felhangzó arab’s és székely nyelvet, valamint az Air-kondícionálások hűvösében ejtőző Romániai Nénikék tarka forgatagát. Kedvenc utcája volt!

Már kislány korában is kimondott bizsergést érzett, amikor édesanyjával végig sétáltak azon a jó nevű Magyar Költőről elnevezett tér irányába, ahol a Vörösmarthy Gerbaudban „kiruccanva” süteményt fogyasztanak. Az omlós parfék, valamint Rigó Jancsi-k mély íze máig is ott volt szájában és ajkán. Sajnos, kedves édesapja ritkán tarthatott velük kiruccanáskor gyakori elfoglaltsága, és rengeteg külföldi kiküldetései miatt, ami mindmáig csendes szomorúsággal töltötte el.

Istenem, hol van már a röpke gyermekkor! Dr. Margittay Andor jelen esetben is Bonbayban tartózkodott a kiküldetésén.

A haladó Edina nem bámészkodhatott szanaszéjjel, mert sietnie kellett az új munkahelyére, melyen DR. Havas Tamás Üzleti-Manager megkövetelte a pontos munkakezdést, a 8 óra nulla hát. De a lábát szedő modern leánynak ez nem is esett nehezére, hiszen szerette a munkáját egyetemben annak minden „buktatójával”.

A kis „kollektíva” is hamar befogadta Edina személyiségét. Mondotta is DR. Havas Tamás a teremtés édesanyjának egy esetben, akit még előző munkahelyükről ismert, hogy ez az ő kis „jobbkeze” főzi a legjobb titkárnői kávét Hungimpónknál, mi több, ha jövőre felveszik Külker Főiskolára, végzése után legpribb üzletkötőnk egyike lehet, mert van érzéke. Úgyhogy fel a fejjel sikertelen felvételi dacára, mert még sok szépet rejteget számára az élet marsallbotja!…

Edina lopva rámosolygott az utca színfoltjára, az idős hegedűs Bácsira, aki ma oly’ szokatlanul korán kezdte szép zeneszámait, s a „nyűtt vonót”, miközben barna bőrén és ráncain huncutul csillogott a reggeli napfény, és kopott, ám patyolat tiszta ruházatán nemkülömben.

Eközben szerencsésen megérkezett és belépett.

Midőn belépett a Hungimpo csupaüveg és fotocella ajtaján, titokban megnézte magát azon. 18,5 éves, csinos, sőt feltűnően szép, kultúrált fiatal lány nézett vissza rá, kinek aranyszőke haja laza csigákban a hátát, továbbá blézerét csapkodta szakadatlan. Hosszúdadú, szabályos arca „make up”-ot csak hírből ismert. „Egy fiatal leány úgy szép, ahogyan az Isten őtet megteremtette.” Mondotta több ízben a nagymamája, amivel Edina egyet is értett vele.

– Jó reggelt kívánok, Géza Bácsi! –

Köszöntötte eközben az idős, ám kedves portás Bácsit.

– Csókolom, kislányom. –

Viszonozta a portás Bácsi habozás nélkül, és rámosolygott a teremtésre mosolyogva. Majd hosszan nézett utána, midőn karcsú alakja és könnyű cipőkbe bújtatott mindkét lába felhágott az éppen felfelé haladó páternoszterre.

Az utazás befejeztével ügyesen kiszökelt onnan, nehogy baja essen véletlen. A szép, pálmafáktóli folyosón „kifújta” magát, és lopva szemügyre vette órája kvartát, majd szaporázásba kezdett…

Margittay Edina alighogy lerakta könnyű kabátját, valamint egyebeket és táskát a napfény koszorúzta Marketing-irodában, máris nyílt a szépen párnázott ajtó, és Edina DR. Havas Tamás ajtóni kilépésére lett figyelmes, kinek 35-36 év körüli kisportolt alakját rásímúló divatos öltöny fedte kiegészítőkkel.

– Jó Reggelt kívánok, kezit-csókolom, Edina! Olyan pontosak vagyunk, ahogy a Csillag ragyog az égen. Persze, csak úgy érdemes! –

Tréfálkozott a férfi kedélyesen.

– Jó reggelt, Tamás! –

Dobta vissza a találkozás fonalát a lány, mire nevetésbe torkollottak mindaketten, ami nem volt ritkaság. Igazi Munkatársi viszony volt közöttük, „évődő” és pajtáskodó, mely azonban egy pillanatra sem lépte át a jóízlés vagy modor határait.

Sosem mondták például egymásnak, hogy proli, meg hülye, meg k…va, meg „teszemazt”, csaj, és még borsosabb satöbbik… Vagy kétértelműség Főnök-férfi részéről, illetve meglesés vagy zaklatás öltözőtükörben, és „ragadós” ajánlatok, mint egysmás Helyen sajnos, sőt „szekirozás”!

Sosem! Hanem ehelyett kedvesen és tartalmasan társalogtak a munka „dandárja” szüneteiben érdeklődésük köreiről.

Nem úgy, mint ma!

Mert ma a komoly arcú Marketing-Manager már a „kezdet kezdetén” homlokráncba kezdett, s munkaügyi kéréssel állt elő, hogy vajjon Edinának két db. pár soros, de német nyelvű levelet kellett kifogástalanul legépelnie gyors tempóban, hogy hamar Karl-Marx-Stadtba érjenek, amit meg is tett zokszó nélkül.

Hamarosan a férfi lendületes kézírásával alákanyarította a DR. Havas Tamás nevet a levélre alapos átfutás után, majd megkérte azt postázóba továbbítani soron kívül.

– Hohó, de azért a kávét előbb tessék szíves megfőzni, kérem!!! –

Visszakozta a férfi a pattanó leánynak tréfásan könyörögve, és enyhítve mindegy, az expressz levelek feszültségét.

– Összefutó számban szinte érzem már az Ön forró feketéjének zamatos ízeit, melynek behozását követően 11 háig nem vagyok itt senkinek. –

Tette hozzá DR. Havas Tamás, majd fütyörészőleg becsukta irodájának párnázott ajtaját odai belépése után.

Ekkor sürgés-forgásával Ilonka néni tűnt fel a „színen”, a kedves hívatalsegéd, aki gyorsan felismerte a helyzetet, és megigazítva ezüstös kontyát kicsattanó, pirospozsgás feje felett, így szólt dévaj módon.

– Ejnye, az Angyalát, hát mért a „forró fekete” kell ennek a „fiatalembernek”, amikor itt van néki egy „jó kis” szőke…?! –

Edina mélyen, a nyaka végéig elpirult, bár többször hallotta már a szókimondó Ilonka nénitől a kétértelmű tréfát. De nem haragudott, hanem köszöntötte a vicces, idős személyt, akire egyszerűen nem lehetett haragudni.

– Szervusz, kislányom. Hej, ahogy így elnézlek sürgés-forgásodban, bizony, látom, beh’ elszaladt az idő, ahhoz képest különösen, amikor még nálatok takarítottam annó dacumál térdemen lovagoltatva. –

Mondta és kedves hitetlenkedéssel az asztalra csapott.

Edina valóban kislány korától személyesen ismerte ezt a nénit, hisz sokáig Ilonka néni takarította hetente egyszer ki nekik a takaros Benczúr Gyula utcai Otthon, mert édesanyja vezető beosztású lett Színesfém Kutató Intézetben, és teendője mellett nem tudott fokozottan helytállni a háztartás terén, Edina pedig az iskola, a Tenisz-, és a Német-órák, plusz intenzív Angol tanfolyam, továbbá ritmikus sportgimnasztikája folytán nem tudott e tárgyban segíteni.

– Máig is de jó, hogy Ilonka néni szinte fényt hozott az életünkbe kitörő kedélye által, és bizony, hogy hej’ nagyon örvendtem, midőn első munkanapomon Hivatalsegédként Hungimpóban kifejezetten Ilonka nénit pillantottam meg, ami a Sors véletlene, hisz oly sokan mások is lehettek volna itt hivatalsegédek. –

Fogalmazott Edina ellágyultan.

– Úgy bizony, Kislányom, kicsi a világ, sóhajtotta az érett korú asszony, de félre a pletykával, készítsd össze „rögvest” az általad imént gépelt német, s más nyelvű levelezést, mellyel sietnem kell póstázónkba tüstént. –

Mondta melegen mosolyogva, majd fájós lábát tapogatva elsietett.

Hosszan nézett utána.

Telt-múlt az idő, melyet a Hungimpo lázas zajai, valamint a Váci utca felhallatszása övezett. Egyik telefon és fax a másikat érte, melyek között a beállt csöndben Edina lazított kicsit a munkatempón. Miközben kisportolt, rövid körmű ujjaival a kávét kavargatta, gondolatai támadtak. Ebbe’ többször el is pirult, pedig nem volt pirulós még intimebb gondolatok hatására sem.

Egyszercsak az ízléses fehér falon, a Hungalu naptár mellett, megpillantott egy Katicabogarat. A kis bogár épp kicsinyeihez készült repülni, mikor Edina ruganyos, és fapapucsának lépteivel odaszaladt. Ujja hegyére ültette a kis Magyar Jószágot, majd dudorászva az ablakhoz indult, hiszen fiatal volt az egészségtől, nem hiába „ímádta” a friss levegőt.

Menet közben kedves Nagyszülei jutottak eszébe. A Szentdiófáson eltöltött nyarak, a „nagyija” fennséges rétesei, mely gyengéje sajnos… Valamint „papi” kackiás bajúsza, midőn kapáját megpedrése közben a küszöbre teszi. El is határozta ezért, hogy nem hanyagolja őket tovább, hanem ellenkezőleg.

– Bizony, Katicabogárka, amint a megfeszített készülés a Külkereskedelmi felvételire engedi „becsszó”, leutazom hozzájuk. –

Mondta a kis testű állatnak félhangosan.

Az ablakhoz érve kinyitotta a hatalmas, csupaüveg ablakot. Szép ovális arcát meglebbentette a langyos őszi huzat. Amint kis beszélgetőtársát kidobta, maga is kinézett azon. Balra a Lánchíd karcsú ivét pillantotta meg, háttérben a Halászbástya s Hilton impozáns épülettömbjével, jobbra a Tihanyi Apátság két karcsú tornya volt látható. E kettőt a Rózsa-domb merész íve kötötte össze, valamint a Margit-híd s Sziget lágyan susogó lombja, melyet madarak „csicsergése” tett változatossá.

Épp nagyot szippantott a Természetből, mikor távolabbra, a Bazilika kupoláján csillámló nap tüzére tévedt önkéntelen tekintete, melynek közelében édesapja egy régi barátja s harcostársa lakott, akikkel szülei rendszeres kapcsolatot ápoltak, ha idejük, és a kutatásuk engedte.

Fájdalmas emlék fűzte a szép épülethez…

Fenti Bártfayéknál ismerkedett meg fiúkkal, Zsolttal, ki nyurga „műegyetemista” hallgató volt. Edina akkor járt 3-ba, és kamasz-szerelem lobbant fel közöttük váratlan erővel, ennélfogva sokat kószáltak a Városmajorban, ahol megbeszélték olvasmányélményeiket vagy csak egymás kezét fogva szaladtak le-fel az őszi avarban…

Ez most elemi erővel futott át Margittay Edina fején, és szinte megszédült tőle, s a nyitott ablakban csak lélekjelenlétének köszönhette elmúltát. Megrohanta a nosztalgia, melynek során „Zsolt” először csókolta meg száját és ajkát a sajátjával, ennélfogva mélyen elpirult s hirtelen gyors egymásutánban levegőt kellett vennie…