Notice: Function _load_textdomain_just_in_time was called incorrectly. Translation loading for the change-wp-admin-login domain was triggered too early. This is usually an indicator for some code in the plugin or theme running too early. Translations should be loaded at the init action or later. Please see Debugging in WordPress for more information. (This message was added in version 6.7.0.) in /var/www/html/wp-includes/functions.php on line 6260
Gergye Krisztián könyvajánlója
Blog

Gergye Krisztián könyvajánlója

Gergye Krisztián rendező, koreográfus, kortárs táncos. Művészi kísérletei során jutott el a tánc, a színészet és a képzőművészet határterületeire, amit jól fejez ki 2001-ben alapított társulata mottója is: „Több, mint tánc”. Táncos-koreográfusként és színész-rendezőként is mindig a legtisztább és legegyértelműbb megfogalmazási módokat kutatja alkotásaiban.

Rendezőként és előadóként is számos díjat nyert. Darmasisswa Ösztöndíjasként a tradicionális jávai táncok és a kortárs technikák ötvözéséből alakítja ki egyedi táncos formanyelvét és vált 2001-től jelentős szereplőjévé a kortárs táncéletnek. Önálló előadásai mellett performanszokat, térspecifikus előadásokat készít kiállításmegnyitókra, fesztiválokra.

Nádasdy Ádám legújabb könyvét kapta tőlünk, melyben a szerző a határok, országok, kultúrák közötti életről mesél.

„Lassan oldódni látszik az a rengeteg családi mintázat bennem, és kezd elszivárogni a kötődésképtelenségem is. Érteni vélem, mi a valódi figyelem, és mit jelent a szeretet, amitől már nem kell rettegni. Azt hiszem, jó úton vagyok – és akkor jön ez a könyv, az Ádámé.

Egy ártatlan könyv, ami hihetetlenül kedvesen észreveteti velem, hogy napi szinten harcban vagyok: harcban a gyökereimmel, haragban a szüleim, rokonaim szavaival, gesztusaival, amik ösztönösen áradnak elő a számból, mozgatják a végtagjaimat, meghatározzák az érintéseimet.

Ez a könyv kedvesebbnél kedvesebb történetekkel azt sugallja, nem kell harcolni. Hogy a családi, genetikai mintázatok nem ellenségek, nem előjelük szerint vizsgálandók, hanem az elfogadás képességét fejlesztik, és végeredményben általuk találhat békére és önmagára a mélyen rejtegetett emberségünk, amely már nem szégyenli az esendőséget, és az erejét sem fitogtatja, sőt, hatalmával sem él vissza.

Marad a felszabadult értő törekvés a jóra. Így is lehet!”