Freya Marske: Csodálatos világosság (részlet)

Mielőtt a nap véget érne, Robin egészen biztosan behúz egyet valakinek.

Az erre legesélyesebbek listáját jelenleg a családja birtokának intézője és az a fickó vezette, aki aznap reggel a belügyminisztérium bejáratához vezető lépcsőn az esernyőjével megszúrta Robin lábát. És bár Robin sohasem ütne meg egy nőt, az egyébként sem valami remek hangulata tovább romlott, ahogy a gépírónője szünet nélkül az íróasztalához kocogtatta a gyűrűjét.

Robin összeszorította a fogát. Nem akart zsarnoknak tűnni, és csekélységek miatt ráripakodni a lányra, különösen nem az első munkanapján. Inkább megvárja, amíg a bokszklubjában lesz, és egy készséges ellenfélen vezetheti le az indulatait.

Amikor valaki a külső irodába lépett, a kopogás abbamaradt. Robin kihúzta magát az íróasztala mögött, és az egyik rendezetlen papírhalmot néhány centivel balra tolta, eleve kudarcra ítélt kísérletet téve arra, hogy az irodája kevésbé tűnjön egy hurrikán sújtotta könyvtárnak. Ez lesz tehát a kilenc órai megbeszélése.

Remélhetőleg a másik félnek van legalább némi fogalma arról, mit is kellene megbeszélniük.

– Mr. Courcey! – hallatszott be Miss Morrissey hangja. – Jó regg…

– Itt van?

– Igen, de…

A léptek nem torpantak meg, a beszélő egyenesen a szobába lépett.

– Mi a csudát csináltál? Én… – A csend elragadta a férfi szavait, ahogy a tekintete megállapodott Robinon. Az ajtótól néhány lépésre megállt. Mivel az irodát meglehetősen kicsire szabták, ez azt jelentette, hogy a férfi íróasztalától sem sok választotta el.

Robin nyelt egyet. Alig egy másodpercig megkönnyebbülés érződött a jövevény hangjában, a szája pedig elragadó mosolyra húzódott. Ám mind a megkönnyebbülés, mind a mosoly olyan hirtelen, olyan dermesztő teljességgel tűnt el, hogy Robin már-már meggyőzte magát: csak képzelte az egészet.

A férfi egyik kezéből a másikba vette a nála lévő bőrmappát. Karcsú és sápadt volt, világos, színtelen hajjal és az arcán olyan barátságtalan kifejezéssel, mintha valamibe belelépett volna az utcán, aminek a szaga csak most jutott volna el az orráig.

Robin vágyakozva gondolt arra, hogy épp neki húzzon be egyet.

– Mi a fene ez? Hol van Reggie?

– Ki az a Reggie? – Robin már így is nehéz reggelt tudhatott maga mögött. Egyébként sem állt távol tőle, hogy a durvaságra durvasággal feleljen. – És maga ki a fene, ha már itt tartunk?

A kék szempár összeszűkült. Ez volt az egyetlen színfolt a férfi arcán – sőt az egész megjelenésében. A ruházata rendezett és kitűnő szabású volt, de minden árnyalata ugyanolyan jellegtelennek és egyhangúnak hatott, akár a seszínű haja.

– Dánia királynője – felelte a férfi hűvös gúnnyal.

Robin összekulcsolta a kezét az asztalon, hogy ne az asztal szélébe markoljon. Ez az ő felségterülete volt, bármennyire is szerette volna, ha nem így van.

– Én pedig Leonardo da Vinci.

Miss Morrissey megjelent az ajtóban, bizonyára megérezte, hogy hamarosan vér fog folyni, ha hevesebbé válik a szóváltásuk. Robinnak sikerült megállnia, hogy úgy bámuljon a nőre, mint amikor először találkoztak, alig negyedórával azelőtt. Persze találkozott már indiaiakkal – sőt még néhány női köztisztviselővel is összefutott, bármennyire is ritkaságszámba ment az ilyesmi. Arra viszont nem számított, hogy egy egyszerre indiai és női tisztviselő higgadtan Miss Adelaide Harita Morrissey-ként, az egyetlen beosztottjaként mutatkozik be neki, és szemrehányó megjegyzések sorát zúdítja rá, miszerint a miniszter igazán hamarabb is találhatott volna egy utódot, ha Mr. Gatling új pozíciót kapott. Elnézést kért az íróasztalon uralkodó káoszért, de úgy gondolta, talán kezdhetnek majd vele valamit az első találkozó után, ami… jóságos ég, öt perc múlva esedékes. Arra kérte, foglaljon helyet, majd megkérdezte, hozzon-e egy kis teát.

Miss Morrissey most a dán királynő karjára tette a kezét.

– Mr. Courcey! – mondta sietve. – Az úr Sir Robert Blyth. Ő Mr. Gatling utódja.

Robin összerezzent, majd elátkozta magát érte. Előbb-utóbb hozzá kell szoknia ehhez az átkozott nemesi címhez.

– Sir Robert – folytatta a nő –, az úr pedig Mr. Edwin Courcey. Ő a különleges összekötő. Leginkább vele fog dolgozni.