fbpx
Líra Könyvklub

A vers segít – interjú Lutter Imrével

Mit jelentett számodra az interjúk elkészítése, illetve miért fontos számodra a költészet?

Ez a válogatáskötet, túlzás nélkül, semmiben nem hasonlít a hagyományos interjúkötetekre. Itt a legkülönlegesebb történetek ismert emberek, a jelenkor nagy példaképei és a mindenki által ismert költők versei révén jelennek meg, úgy, hogy az olvasó fokozatosan jön rá, mennyi közös van benne, az általa kedvelt ismertség és a költő között. Párhuzamos életutak, hasonló történetek, merőben más életutak, elképesztően izgalmas stílusban! Olyan sztorikkal, amik a Sorok között Lutter Imrével című tévéműsorban (és másutt is) nem teljesen vagy egyáltalán nem szerepeltek. És hogy miért fontos számomra a költészet? Kedves emlék. Házat rajzolni tanított nagymamám, s bármilyen béna is volt az a ház, a képét, a falait meg az ablakát nem felejtem. Mosolyt csalt öreg arcára, ahogy fokozatosan elnyerte az épület a végső formáját, fordítva felépítve, épp, ahogy Weöres Sándor konstatálta és megírta a Kisfiúk témáira című versében. A házba zártam azt a világot, amit én képzeltem, s amit szavakkal még nem tudtam kifejezni, de versben már hallottam az esti elalvások előtt. Az a világ, a rácsodálkozás felemelő tisztasága most is belém hasít, s erre gondolok, ha közönyt vagy indulatot látok a hétköznapokban.

Ki az a költő, akit szerinted mindenkinek ismernie kellene?

Akit ismerni érdemes, így fogalmaznék. Mindenkinél adódhat olyan helyzet, amikor a vers segít: Petőfi modernsége, Arany János történetei, Ady igazságérzete, Radnóti élni akarása, Heltai Jenő humora, József Attila magánya, Tóth Árpád szerelme, Kosztolányi elmúlása, Kassák rendszertelensége, Karinthy játéka, Pilinszky fegyelme, Nagy László hite, Reményik reménye, Weöres filozófiája, Nemes Nagy Ágnes tisztasága és Tandori bonyolultsága a bizonyíték, hogy a világ milyen színes, miközben mindegyik világban ott vannak a tapasztalásaink. Bármennyire nem vagyunk egyformák, az életünk az emberiség egészét jelenti. Csepp vagyunk a tengerben, de a csepp az egész tengert magában hordozza. 

A kötetben merőben különböző egyéniségekkel (többek között Pásztor Erzsi, Besenyei Péter, Jakupcsek Gabriella, Geszti Péter, Balázs Klári, Sváby András, Szabó Győző vagy épp Szabados Ágnes) beszélgetsz. Mi a közös bennük?

A legkisebb közös többszörös, mondjuk így, hogy mindenki megnyílik, s elmondja, mit gondol a világról. A legkülönbözőbb hivatást űző emberek vannak itt: művészek, sportolók, politológus, tévés, lemezlovas, irodalmár, újságíró. A történetek kötik össze őket. Jakupcsek Gabi nem tudja letenni az interjúalanyai történetét, viszi magával haza. Úgy hordozza, mint Szabados Ági a regényekét, miközben a hírek és emberek szerelmeseként látjuk a képernyőn. S közben Kosztolányi Dezső és Radnóti Miklós vágyai előttünk érik utol egymást. Balázs Klári révén Korda György lelkébe látunk bele, de úgy, ahogy a színpad mögül figyelte imádott, ám elérhetetlennek hitt választottját a tehetséges, fiatal vokalista. Majd hirtelen visszagondolunk Geszti Péterre, hogy Jeszenyin versén és első szerelmén keresztül hogy dobbantotta meg a szívét egy vers, megérezvén, hogy az nem egy kötelező iskolai rossz, hanem a saját életének leirata, és hogyan beszél feleségéről, kislányáról, akik rádöbbentették az igazán fontos dolgokra az életében.

Melyik volt számodra a legváratlanabb a válaszok közül?

Kálid Artúr, Dés László, Beregi Péter, Al Ghaoui Hesna, Sváby András és Juhász Anna története, de mind más okból. Megrendítő, bizonyos pontokon végtelenül vicces, erős élettörténetek és nagyon komoly kapcsolódási pontok jönnek elő a költőkkel.

Miért gondoltad, hogy az interjúkat egy könyvben is szeretnéd megjelentetni?

Egészen más leülni a képernyő vagy a rádió elé, és nézni, hallgatni egy beszélgetést, mint amikor sokkal bővebb formában, tértől és időtől függetlenül mi dönthetjük el, hogy melyik történetre mennyi időt szánunk. Visszatérhetünk a beszélgetések bármelyikére, újra elolvashatjuk a verset, a költő életét, végiggondolhatjuk a sajátunkat, és felfedezhetjük, hogy tényleg nem vagyunk egyedül.

Kardos László