Bodor Johanna könyvajánlója
Bodor Johanna kolozsvári születésű, sokoldalú táncművész-koreográfus, színházi alkotó, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja ajánlja Nadia Comăneci életéről szóló könyvünket.
1976-ban a tévé előtt ültünk, és a montreáli olimpia közvetítését néztük. 22 millióan egy emberként ordítottunk fel Romániában, látva a 14 éves Nadia Comăneci teljesítményét. A sporttörténelemben először fordult elő, hogy egy tornásznő maximális 10 pontot ért el. Ez annyira szokatlan volt, hogy az eredményhirdető táblán nem létezett ez a szám, ezért 1.00 formában tudták kiírni. Nadia Comăneci hatszor nyerte el a bírók 10 pontos elismerését. A mai fogalmakhoz képest sokkal érvényesebb és nemesebb értelemben lett világsztár. Az egész földkerekség rajongott a 14 éves sportoló kislányért.
13 év múlva, 1989-ben, egy hónappal a romániai diktatúra bukása előtt, illegálisan és életveszélybe sodorva magát elhagyta a hazáját. Ezzel a történettel indul a könyv. A rendszer űzött áldozata lett, az autokrata állam méltatlanul bánt vele, minden szabadságtól megfosztották, a hazája iránti hűségével visszaéltek. A sport világsztárjának számtalan alkalma lett volna disszidálni, de sosem tette meg, mert ragaszkodott a szülőföldjéhez, a családjához.
Nadia példakép. 11 éves voltam, amikor láttam a montreáli olimpiát. Akkor és általa értettem meg, valójában mit is jelent a kitartás, az elhivatottság, a szakmai fanatizmus, a koncentrációs képesség fejlesztésének fontossága. De nem tudtam és nem tudtunk semmit arról, hogy már 14 évesen 50 Securitate-tiszt és ügynök figyelte őt és a bajnoki csapat minden másodpercét. Nem tudtunk a kegyetlenkedésekről, a lelki terrorról, a verésekről, az éheztetésről, a pihenés megvonásáról. Arról, hogy lehajtott fejjel kellett tusolniuk nyitott ajtónál, hogy vizet se ihattak. Nem tudtuk, hogy az élsport kínzó aranyketrecében tartott csapat tagjaitól a nekik járó pénzt is önkényesen elkobozták, hogy többnyire a sportorvosok is cinkosok volta a gazemberségben. A Securitate folyamatos megfigyelése alatt álltak és alapos dokumentációjából minden kiderült: az is, hogy egy eltorzult rendszer minden visszaélést legalizált. A könyvből kiderül az is, hogy paradox módon olykor az ügynökök igyekeztek enyhíteni a sportolók kínzását…
A könyv írója történész és politológus. Semmilyen szubjektivitás nem érhető tetten a sporttörténelem leghíresebb tornásznőjéről szóló könyvében, amely egyszerűen letehetetlen.
Nadia Comăneci egyszer ezt nyilatkozta: „Egy élettörténetnek mindig három változata van, az egyik a tiéd, a másik az enyém és a harmadik a valóságé.”
