Egy amerikai sajtómágnás élete

Wisinger István a régi, az egész ország által ismert és kedvelt nagy újságíró-nemzedék tagja, aki az aktív újságírást tanítóként és íróként folytatta – hála istennek, mondhatjuk, mert könyvei is kiválóak, a Szent-Györgyi Albert életéről szóló A Nobel-díjas kém például az utóbbi évek egyik legjobb dokumentumregénye. Szerencsére a szerző új könyvvel örvendeztetett meg minket, most a hazai közönség számára talán nem annyira ismert Joseph Pulitzerről írt. Vagyis pontosítok: a Pulitzer-díjról már mindenki hallott, magyar változatát, az emlékdíjat majdnem három évtizede osztják ki (Wisinger István is megkapta), és elmondható, hogy az Egyesült Államokban is mindig komoly újságírói teljesítményeket szoktak díjazni vele. Azt is talán még sokan tudják, hogy Pulitzer József Makón született, és bevándorlóként csinált őrületes karriert, és lett a 20. század egyik legnagyobb amerikai sajtómágnása. Én is körülbelül ennyit tudtam, amikor hozzáláttam a könyvhöz – egyébként egy nekifutásra olvastam el, le sem tudtam tenni, annyira izgalmas –, de most már alaposan kiműveltem magam Pulitzer-ügyben.

Igaza van a borító reklámszövegének, tényleg izgalmas élete volt a mi Józsinknak, akadt tragédia is bőven a családban – érdekes egyébként, hogy Wisinger nem próbál meg egyszer sem pszichologizálni, nem fejtegeti, mi miért történt a családban, hanem empatikusan áll főhőséhez, ami mégiscsak érthető, pedig bizony, nem volt egyszerű ember Pulitzer. Egy másik szerző biztosan sokat foglalkozott volna a feleségével és gyerekeivel való, egyáltalán nem harmonikus kapcsolattal, de szemmel láthatóan szerzőnket az újságíró érdekli jobban, és nem a családapa. És igaza is van! Ha valakinek a magánéletét akarnánk megírni, óhatatlanul tippelgetnünk kellene, kitalálni, utólag konstruálni dolgokat, és ezt egy Pulitzer-díjas újságíró nem tenné meg. Viszont amit a Pulitzer-birodalomról tudunk, abban nincs spekuláció, hiszen rengetegen feldolgozták ezt a nem mindennapi sikertörténetet. Pulitzer ugyanis szorgalmának, kitartásának és zsenialitásának köszönhetően lett az amerikai lapkiadás legnagyobb alakja úgy, hogy eleinte egy mukkot nem tudott angolul. Wisinger olyan élvezettel és lendülettel ábrázolja ezt a médiavilágot, vagyis a nyomtatott sajtó hőskorát, hogy az ember érzi a nyomdagépek illatát, hallja a rikkancsok kiáltozását, látja a manipulációkat, a titkos megbeszéléseket, a pereket – egyszóval ezt a mára már letűnt világot.

Pulitzer, ha akarta, elnököket tudott győzelemre segíteni, de például ő gyorsította föl a New York-i szabadságszobor felállítását is, mert megunta a hivatalok szerencsétlenkedését. Nagy formátumú ember volt, nagy hibákkal, de még nagyobb életművel.

M. P.