Egy ifjú bárónő a rejtélyek nyomában – interjú Ruff Orsolyával

Az Orczy Mimi kalandjai – A londoni gyémántrablás főhősét valós személyről mintáztad. Ki volt ő, és miért éppen az ő alakja ihletett meg?

Báró Orczy Emma az egyik legolvasottabb magyar származású szerző – az egész világon. Még gyerek volt, amikor a családja Angliába költözött, és később angol nyelven aratta írói sikereit. A Vörös Pimpernel című regényének a főszereplője olyan álruhás hősöknek volt az előhírnöke, mint Batman vagy Zorro. Viszont úgy éreztem, hogy itthon kicsit mintha elfeledték volna a nevét, ezért is szerettem volna, ha nagyobb figyelmet kap. Az én könyvem ugyanakkor nem életrajz, hanem kalandregény, rengeteg kitalált elemmel, ezzel együtt igyekeztem olyan motívumokat beleszőni, amelyek Orczy Emma életében vagy a leghíresebb regényében fontos szerepet játszottak. Legyen az egy helyszín vagy a család egy híres barátja.

A Sherlock Holmes-i hagyományokat követő regény Londonban játszódik, Viktória királynő idején. Milyen forrásokból merítettél az íráshoz? Milyen kedvenc momentumaid vannak az anyaggyűjtésből?

Az egyik legfontosabb forrás Orczy Emma angol nyelven megjelent önéletírása volt (Links in the Chain of Life a címe), és természetesen A Vörös Pimpernel. A viktoriánus korszak nagyon jól dokumentált és kutatott terület, ezért rengeteg olyan internetes, elsősorban angol nyelvű forrás állt a rendelkezésemre, amelyek segítségével egészen hétköznapi momentumoknak is utánanézhettem – legyen szó akár egy színházi előadásról, egy híres londoni szállodáról vagy egy lóversenyről. A legjobban azokat a részleteket szerettem, amelyek a hétköznapi élethez kötődnek – ezzel viszont nagyon kell vigyázni, mert könnyen függőséget okoz, és az ember azon kaphatja magát, hogy már órák óta térképeket, korabeli tudósításokat, ételleírásokat vagy éppen divatlapokat böngész. Írás közben kimondottan törekedtem arra is, hogy egy-egy szereplő vagy motívum révén becsempésszem azokat a 19. századi klasszikusokat, amelyek sokak kedvence még ma is. Jó játék volt!

Előző gyerekregényed, a Volt egy ház szintén a múltba vezet vissza. Milyen eszközökkel tudod a múltat közelebb hozni fiatal olvasóidhoz?

A kulcs szerintem minden esetben egy olyan hős megteremtése, akivel szívesen azonosulnak az olvasók. Mimi egy vagány, talpraesett lány, kalandra éhes. Kíváncsian szemléli a környezetét, minden érdekli, ráadásul a korban egészen forradalminak vagy felforgatónak számító gondolatai is vannak, például a nők szavazati jogáról, vagy éppenséggel arról, hogy nagykorában majd íróként keresse a kenyerét. Ezeket a jogokat, illetve a vágyakat ma már senki sem kérdőjelezné meg, adottnak vesszük, miközben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem volt mindig így. A regényem a 19. század végén játszódik – ez a kontrasztok és a változások időszaka volt. Egyszerre csupa fény és árnyék. Szerettem volna, ha finoman ez is megjelenik a könyvben.

A kötet megjelenésében sem hétköznapi. Mesélj az alkotófolyamatról; milyen meglepetések várnak az olvasóra?

Nagyon szerettem írni ezt a történetet, de mindig is azt vallottam, hogy egy könyv soha nem egyszemélyes projekt. A Manó Könyveknél szuper csapat karolta fel Mimi történetét, rengeteg ötletük volt a megjelenéssel kapcsolatban, a bizalmuk és a lelkesedésük nekem nagyon sokat adott. A könyv vizuális világát Magyari-Ésik Zsófia álmodta meg, és elöljáróban annyit elárulhatok, hogy a kötet a történeten kívül rengeteg extra meglepetéssel szolgál majd az olvasóknak.

Folytatódnak Orczy Mimi kalandjai?

Ez a nem is annyira titkos tervünk a kiadóval. A történet vége mindenesetre nyitott, Mimi pedig készen áll rá, hogy folytassa a nyomozást, igaz, már nem Londonban – a helyszín ugyanis már egy másik európai ország lesz!