A doboztorony lakói

Bojta színre lép beleolvasó

Azt mesélik, aki valaha megfordult Hullámváron, mind visszavágyik, vagyis majdnem mindenki, aki nem idegenkedik a tengeri levegőtől, a sziklás partoktól, a napsütéstől, a nyüzsgéstől és a hajókürtök hangjától. A tengerparti várost egy végeláthatatlan, kifli alakú sétálóutca szelte át, amely mellett tűzvörös juharfák és nagyvirágú liliomfák bókoltak az arra sétálóknak. Hófehérre meszelt házait mintha valaki a legnagyobb gonddal igazította volna egymás mellé. A kőépületek között meghúzódó tereken lilaakácok árnyékában lehetett múlatni az időt. Itt élt Bojta családja is a Pöpec téri doboztoronyként ismert épületben, hatutcányira a színháztól, ötutcányira a vasútállomástól, négyutcányira a tengerparttól, háromutcányira Mici nyúlmama és Alfonz nyúlpapa házától, kétutcányira a könyvtártól és egyutcányira az iskolától. A nyúlcsalád másfél éve költözött a színes doboztoronyba. A különös lakóház fentről úgy nézett ki, mintha tető helyett csíkos hálósipkát húzott volna. A kúp alakú tetőt csak viharos éjszakákon emelték az épület fölé, legtöbbször nyitva volt, hogy fény érje a tetőtérben ide-oda kanyargó sövénylabirintust. Az épület külső falán megannyi le- és felugró terasz futott körbe, amelyekről színes csúszdák vezettek a doboztornyot övező park illatos fái közé. Bojta, a család legkisebb nyúlgyereke első osztályos volt.

 A kisnyúl szeretett iskolába járni, de a korán kelés nem volt az erőssége. Panka és Janka olyan gyorsan elfoglalta a fürdőszobát, hogy csak nagy ritkán sikerült megelőznie őket. Bojta számára ünnepnapnak számított, amikor mégis sikerült, és ilyenkor olyan lelkesen sietett az iskolába, mintha aznap pillangóúszásban nyert volna döntőt a világbajnokságon.
Az osztályban Amália, a nyúlkislány volt a padtársa, a háta mögött Zizi, a kis fekete repülőkutya ült, vagyis leginkább csüngött. Zizi mellett pedig Pici, a rövidcsőrű hangyászsün, Bojta barátja foglalt helyet. A kisnyúlnak az olvasás és a környezetismeret volt a kedvenc tantárgya.

A bizonyítványosztás előtti héten Lili néni arra kérte az 1/c tanulóit, hogy vigyék be a kedvenc könyvüket, és meséljék el, miért éppen arra esett a választásuk. Három napon át csak a könyveké volt a főszerep.