A kamaszkor igenis szép és izgalmas időszak – interjú Maros Edittel

Love is in the air – avagy folytatódnak a Hűvösvölgyi sulis kalandok, a tíz év után megfiatalított, aktualizált regényekről és a „mai fiatalokról” Maros Edittal beszélgettünk.

A Hűvösvölgyi sulival indult az írói pályád, ami egyből nagy sikert aratott. Most ráncfelvarrva jelent meg a Reloaded tavaly, és a Love is in the air pedig most. Mi minden változott meg világunkban ennyi idő alatt, hogy újra kellett simogatnod a szöveget?

Hű, rengeteg minden változott! Pedig alig több mint tíz év telt el a Hűvösvölgyi suli első részének megjelenése óta. Újraolvasva a szöveget viszont egyből feltűnt, mennyire máshogy éljük már a mindennapjainkat. A legszembetűnőbb változás az okostelefonok térhódítása. 2012-ben még alig volt valakinek, a tizenévesek közül pedig nagyon keveseknek. Még nem volt egyértelmű, hogy bármelyik pillanatban elérhetőek vagyunk és bárhol bárminek utána tudunk nézni a neten, előkapva a zsebünkből a mobilunkat. A regény hősei sokszor kerültek olyan helyzetbe, hogy várniuk kellett, míg egy számítógép elé jutnak, vagy épp azon feszengtek, hogyan deríthetnék ki valakinek a telefonszámát. A közösségi oldalak korában ez már nem akkora probléma. Átalakultak a kommunikációs szokások is: tíz éve még jöttek-mentek az sms-ek, rövid e-mailek, ma már szinte sosem küldünk egymásnak sms-t (lehet, a tizenegy-kétévesek nem is tudják, mi az…), és mindig kéznél van a Messenger, Viber, WhatsApp… Szóval először is ezt kellett átfaragni, hogy a mai olvasóknak is hiteles legyen. Nem mindig volt egyszerű, hiszen az eredeti történetben sokszor ezek a kommunikációs csapdák jelentették a fordulópontot, humort. Ráadásul a sztori gerince Dóri és Lilla „virtuális barátsága”, ami az eredeti kiadásban hosszú e-mailezésekben bontakozott ki. Ez ma már teljesen valószerűtlen, így ezeket a fejezeteket erősen meg kellett húzni, átalakítani.

De fiatalítani kellett a neveket is, ma már teljesen más névadási szokások vannak (amivel tíz éve nem is voltam annyira tisztában, mint most, három gyerek anyukájaként), persze a főhősök neve nem változott, de a barátnőké, ismerősöké igen. Ugyanígy „modernizáltuk” a sztárokat is, akikért a lányok rajonganak (megjegyzem, tíz éve még a tévé is egész mást jelentett, mint ma, amikor mindenki streamingel…).

Bízom benne, hogy sikerült eléggé naprakészre alakítani a regényt és a mai tizenéves olvasók is magukra ismernek benne – hiszen ez a célja ezeknek a típusú könyveknek. Mert a lényeg, a kamaszsors nehézségei alapvetően időtállóak.

Hogy látod, mik azok egy kamasz életében, amik örök dilemmák?

Az útkeresés. Ki vagyok, hol tartok az utamon, mit gondolnak rólam mások. Hogyan tudom kialakítani a saját stílusomat, mit tartok értékesnek, kik az igazi barátaim. A kamaszkor egy átmeneti állomás a gyerek- és felnőttlét között, így rengeteg változással, kérdéssel jár. Átalakul a test, amit el kell fogadni, meg kell tanulni szeretni és megérteni a működését. Megváltozik a lélek, belép a képbe a szerelem, ami az egyik legkuszább és legkevésbé sem követhető állapot. És mindeközben a tanulással is foglalkozni kell, hiszen már közeleg a pont, amikor dönteni kell a jövőről. Talán nincs is még egy ilyen nehéz, mégis, minden nehézsége ellenére szép és izgalmas szakasz egy ember életében.

Te vágysz arra, hogy – ha csak kicsit is – de újra kamasz legyél?

Nem is tudom. Pár napra talán visszamennék. Még emlékszem ennek az időszaknak a varázsára, a „még bármi lehet, előttünk az élet” mámorító érzésére – néha jó lenne átélni újra. Ugyanakkor azt gondolom, ma sokkal nehezebb lehet kamasznak lenni, mint az én időmben (lassan 30 évvel ezelőtt, jajj….). Akkoriban nem volt még ennyire felgyorsulva a minket körülvevő világ, ezt a rengeteg információt felnőttként is nehéz feldolgozni, hát még milyen lehet egy fiatalnak, aki talán kevésbé rutinos a hasznos és haszontalan tartalmak megkülönböztetésében. Ma már minden azonnal elérhető, ami amellett, hogy kényelmes, veszélyeket is rejt – ezt viszont egy életet habzsolni vágyó kamasz nem látja, vagy nem akarja látni. Szóval ez nehéz ügy. Mindenesetre minden tiszteletem a mai korban tájékozódó fiataloknak, övék a jövő, drukkolok, hogy jól tudjanak élni a lehetőségeikkel.