-
Amanda Peters: Áfonyaszedők (beleolvasó)
prológus A falnak és a lapos párnáknak dőlve ülök az ágyban. Mae, a nővérem megütögette ugyan a párnákat, hogy kigömbölyödjenek egy kicsit, de azóta órák teltek el. A fényképen, amit a kezemben tartok, Leah még kicsi volt, akkor még azt sem tudtam, hogy a világon van. Az ablakon beáramló napfény…
-
Keömley-Horváth Boglárka: Naspolya, elipszilonnal
Felismered idővel Áronnal este hétkor találkozunk a Művész moziban. Ő a volt főnököm, kortárs festményeket gyűjt, én öngyújtókat. Ebben a táskámban is van öt, az egyiken egy meztelen nő mosolyog. Tegnap becsipogtam vele a Fővárosi Törvényszéken, amikor átmentem az átvilágítókapun a táskámmal. Szirénázott a gép, nem értettem, hogy mit nem…
-
Patti Smith: Angyalok kenyere (részlet)
Szerény esküvőnk volt, csak a szüleink vettek részt rajta. Apám az öltönyében és nyugodt viselkedésével csendben uralta a terepet. Fred apja föl-alá járkált. Anyám láncdohányzott. Fred anyja, aki makulátlan rózsaszín kosztümöt viselt, csupa ideg volt. A pap, Ingles atya vastag aranyhorgonyt viselt kereszt helyett. Fehér krizantémcsokrom volt. Fred állította össze…
-
Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök! (részlet)
Az élet, az élet, az élet! 1952-ben a szüleimmel egy vasárnap délután elmentünk a moziba, hogy megnézzük Chaplint a Rivaldafényben. A film a McCarthy nevéhez fűződő boszorkányüldözés idején készült, amikor a sajtó pellengérre állította Chaplint. A film egy rövid, de annál drámaibb zenei bevezetés után – ekkor hangzik fel először…
-
Steigervald Krisztián: Szülői generációk harca – Hogyan értsük meg magunkat? (részlet)
„Ez a könyv rólunk szól: a mostani szülőkről. Rólunk, akik a 20. század vége felé voltunk gyerekek, és most szülőként próbáljuk megérteni, hogyan lett a gyerekkorunkból az a szülői mintázat, amit ma követünk – vagy épp próbálunk elkerülni. Arról szól, hogyan hatott ránk a rendszerváltás, a kulcsosgyereklét, a televízió, a…
-
Szabó T. Anna: Erősebb nálam (részlet)
Szüret Zuhogtak a ragacsos, zsíros fényű szőlőszemek a vödörből, a prés nyelén már ott ült egy darázs, várta a mustot. Ágota hátán csorgott a víz, túl vastag ez a pulóver, muszáj elviselni ma mégis. Reggel direkt nem vette fel az utált, túl szűk melltartót, és most félt, hogy a nagybátyja,…
-
Sebastian Fitzek: Lány az ablakban (részlet)
Strachnitz minél idősebb lett, annál jobban megértette öreg, immár súlyos beteg atyja keserűségét, aki egész életében teljesen más arcát mutatta a nyilvánosságnak.A képmutató!Miért is hallgatott a papára, követte a példáját, és állt rendőrnek?Strachnitz szinte mindennap bánta. Ma talán jobban, mint valaha. Mégsem tudott hallgatni a belső hangra, amely a jeges…
-
Boldizsár Ildikó: Meseterápia (részlet)
Visszatalálás a szellemi gyökerekhez A mesekutatás tudománya a mesét közösségi műfajnak tekinti, és a történetek szórakoztató jellegét hangsúlyozza. Én azonban erősen kételkedem abban, hogy az emberek csupán azért ültek volna le évszázadokon keresztül a mesemondók mellé, és azért hallgattak volna órákon, sőt napokon keresztül meséket, hogy jól szórakozzanak. Véleményem szerint…
-
Vámos Miklós: Tollseprű (részlet)
Amikor az ikrek először csöngettek be, egész délután próbált rendet rakni. Kicsit föl is söpört a látható részeken. De hülye vagy, takarítasz a takarítónőknek? Hát… az ember igyekszik a jobbik énjét mutatni a bemutatkozáskor.Lilike pontosan úgy nézett ki, ahogyan Rozika, pirosas haj, világosbarna szem, csontsoványság, csak a ruha különbözött, az…
-
G. István László: Visszáján végtelen
Kell egy ének Kell egy ének annak, aki lelki és szellemihajszálcsövekkel mai napig éltet. Aki nemkészült arra, hogy szeressen, ahogy a kútse készül vizet adni, mert az életen áttartó szomjúságra berendezkedni nemlehet. Víz és szomj együtt fut a fövenyrea tengerrel, nem tudni, mi volt előbb, ahullámok taraja vagy árka, s…





