VATTACUKOR – Szegénykém! Mint egy kis koreai gyerek! Ez a mondat a legkorábbi világos emlékei közé tartozik (mert vannak korábbiak is, de ezek meglehetősen homályosak, egy idősebb férfi szerepel bennük, aki örökösen egy fotelben ül, egyik lábát mereven kinyújtja, bal karja élettelenül hever a fotel karfáján, jobbjával szorosan magához öleli…

Akkoriban, az ötvenes évek végén, Czakó az EMKE kávéház fölött lakott albérletben, s szobájába több olyan lakóhelyiségen át kellett bebotorkálni, amelyek közé hol egy fürdőfülke, hol egy éléskamra, hol meg egy vécé ékelődött. A padlón csergével letakart matrac, a csergén szép korondi tál, a tálban narancsok. Volt egy csíptetős olvasólámpa…

1. ÉJSZAKA Negyvenhat éves vagyok. El is múltam, két hónappal. Olyan szép valami történt velem. Regényt kéne belőle írni, halk, hű könyvet, amilyet olvasni szeretek. Nem tudom, leülhetek-e még az életben magamnak való könyvet írni. Fáradt vagyok. Nem írok már olyan sebesen, mint ezelőtt. Kéne egy tiszta hónap csak ahhoz,…

ZOÉ KATANA A „Hogyan húznék be neked egy hatalmasat” Könyve Évek óta van egy feminista blogom. Úgyhogy hozzá vagyok szokva a gyűlölködő támadásokhoz meg a halálos vagy éppen erőszakos fenyegetésekhez, nem beszélve a seggem méretéről, valamint az intelligenciám nyomorúságos állapotáról szóló kommentekről. Hozzá vagyok szokva a férfiak dühéhez. Csakhogy még…

Tanulság és tanulás Történt néhány, több mint zavarbaejtő esemény a prágai Zsidó Múzeumban 1942 és 1945 között, amelyek egy elbeszélés benyomását is kelthetik az olvasóban, pedig egy abszurd, a történeti értelmezés módszertanának is tekinthető, számos problémát felvető, kíméletlen dráma, azaz az emberi lény mibenlétével összefüggő esztétikai-antropológiai kérdés is rekonstruálható lehetne…

Történet V. hazugság: kop-kop. Apám kutyája ugatni kezdett, mint egy őrült. Két jó megjelenésű fiatal állt az ajtómban. Ikrek voltak. Vajon új szomszédok? Nem rémlett. Mindkettőnek pontosan ugyanolyan stílusú frizurája volt, frissen egy nemrég újranyitott fodrászatból. Mindketten csinos világoskék nadrágkosztümben. Az egyiknek a táskáján az állt, CELINE Paris. A másiknak…

Most törött torzó már Apolló Ivánnal a folyónál Minek mentünk a Szabadság hídra? Azt hiszem, át akartunk kelni azon a novemberi csütörtökön a túlsó partra, borozgatni a Bartók Béla út egyik kis kávézójában, rohantunk, futottunk, nem futottunk, csak siettünk, mondta Iván, hogy siessek, a kezemben esernyő, a szél kifordította. Hideg…

„Valószínűleg csak az tudja igazán értékelniLovecraftot, aki sokat szenvedett…”(Jacques Bergier) Az élet fájdalmas és kiábrándító. Következésképpen semmi értelme újabb és újabb realista regényeket írni. Ha a valóságról van szó, általában tudjuk, hogy állunk vele; és nem igazán van kedvünk még többet megtudni róla. Az emberiség, úgy, ahogy van, csak mérsékelt…