Szabados Attila: Ma inkább a szerelmeimre gondoltam (versek, részlet)

Találkozás a pornográfiával

Torokgyulladással feküdtem otthon
azon a késő áprilisi napon, amikor
először találkoztam a pornográfiával.
A délelőtti tévéműsorban Maria
Geronazzo és rendezője az egyik
legújabb filmjükről beszélgettek.
Nagyapám kacsanyakból főzött
levest – a riporterek dadogva
kérdeztek rá a részletekre.
A meghívottak válasz helyett
a stúdió dohányzóasztalára
készített fabábukkal kezdtek
szemléltetni: az egyiket középre
fektették, a másik hetet pedig,
mintha egy közös gyilkosság
helyszíne lenne, a kiválasztott
köré állították. Ekkor papa
belépett az elkészült levessel,
és ahelyett, hogy kikapcsolta
volna az adást, megvárta
az elemzés végét, és
jó étvágyat kívánt.

Hogy a vallomásnak értelmet adjunk

Kezdetben egy bárgyú, de tanulságos
népmesét, A szorgalmas és a rest leányt
diktáltam szüleimnek, akik felváltva
négy oldalt írtak tele a történettel.
Amikor előadtam a közönségnek, utánozva,
ahogy a tévéből hallottam, a helyi tanárokból
és rádiósokból álló zsűri kiemelkedőnek ítélt.

Tíz év múlva jött a vers. Megtanultam
Shakespeare egyik bolondmonológját,
de egy szót sem értettem belőle.
Még abban az évben első szerelmem lökött
odáig, hogy saját szöveget írjak, róla.
A rímek és hasonlatok végül az anyja
kezében kötöttek ki, elkobozta gyöngybetűs
kéziratom. Gyönyörű, nagyon szép – mondta
szánalommal másnap, tanítás után,
és rögtön levert a víz, ahogy kabátja alól

előhúzta a lapot. Onnantól többé nem szóltam
arról, kit szeretek, és évekre nyilvánvalóvá vált,
milyen szerepet szántak nekem
azon a decemberi délutánon, amikor
először voltam szorgos udvari bolond.
De hazafelé, a latyakban tapicskolva
már tudtam, amit kell: a bátorság nem diadal,
edzés, legfeljebb, hogy később ne pusztulj bele.

Ákos

Lehettünk már vagy tizenhat évesek.
Elém állt, és megkérdezte, miért
dúdolom Alesha Dixon slágerét.

Nem, nem így kérdezte, inkább így:
„Azt énekled, hogy a fiúk nem csinálnak
semmit? Komolyan? Sok eszed van.”

Ostobasága megnémított. Vigyorogtam
tovább, bárgyún, a kiszolgáltatottak
zavarával. S habár tudtam, hogy nem

a szöveg érdekelt – I got a man with
two left feet –, csak a ritmus izgatott –
And when he dances, not to the beat

–, elképedtem a dolgok egyszerűségén.
I really think that he should know –
Néztem Ákos hibátlan fogait,

ahogy gödröcskéi között elégedetten
villognak. Neki egyébbel nem kell
törődnie. – That his rhythms go go go.