„Valójában mindenki a megvilágosodás útján jár” – Varga Livius interjú
Műfajilag és tartalmilag sem könnyű bekategorizálni a könyvedet, ezért téged, mint a legautentikusabb forrást kérnélek meg arra, hogy ezt megtedd az olvasóknak.
A modern média ezt infotainmentnek nevezi, vagyis szórakoztató ismeretterjesztésnek. Ez az is. Szórakoztató, mert mindent leírtam, ami kalandos életem során történt. Akár személyes és bizalmas történeteimet is, ha ez szolgálta a könyv célját. A hitelesség illusztrációi ez esetben az élettörténeteim voltak. Romantikus és vicces gyerekkoromból, bulizós és tivornyázós fiatalkoromból, ami hosszúra nyúlt, és ezzel párhuzamos tudományos és jógikus utamból. Ezek a sztorik ugyanakkor egy utat is leírnak a tudományos és filozófiai kérdésekkel foglalkozó tudatos énem megszületéséről.
Kiknek szánod leginkább a könyvet? Kiket szeretnél leginkább megszólítani vele?
Annak szól, aki változni szeretne, de nincs ereje, vagy úgy érzi, hogy a körülményeinek a rabja. Aki új utakat keres, de nincs ötlete, merre induljon. Aki mélyen van, és nem látja a gödör peremét. És annak is, aki a távolabbi jövőben szeretne változtatni. Mindazoknak, akiknek nem elég boldog az élete, de belül érzik, hogy tudnának rajta változtatni, csak kéne nekik egy térkép…
A könyv egyszerre memoár és tanításgyűjtemény. A saját tapasztalataidon kívül kik vagy mik voltak a legnagyobb hatással a megírására?
Természetesen minden tudomány, amit az egyetemen és a védikus akadémián tanultam, egyáltalán minden tudásmorzsa, amihez iskolákban és magánúton jutottam. Az élő és valaha élt jógamestereim. A most alkotó elméleti fizikusok, pszichológusok és az ősi India, Kína, Tibet és Japán bölcsei. És persze a humoristák.
A könyv címe, A rock and rolltól a megvilágosodásig két teljesen különböző világot sugall. Személy szerint mit jelent számodra a rock and roll, és mit jelent a megvilágosodás? Valójában mekkora a távolság a kettő között?
Igazából nincs köztük távolság. Különbségeiket csak az idő és a hely alakítja viccesen. Mindkettő szabadságot jelent. A rock and roll a korai Liviust tette szabaddá. A jóga a mostanit.
Valójában mindenki a megvilágosodás útján jár, még a cápák is, így tartják a mesterek. Egy szép napon, avagy az örök jelenben én is meg fogok világosodni. Talán még ebben az életemben, talán nem. Az út viszont minden pillanatban szabadságot ad.
Ha konkrétan a rockzenészekre gondolunk, sokan teljesen hátat fordítanak a korábbi perszónájuknak, amikor radikális változás történik az életükben. Te hogyan tudod a „rocksztárságot” mégis összeegyeztetni a mostani éneddel, és harmonikusan fenntartani az életedben?
Hála Istennek, egy nagyon cuki ország rockere vagyok, és nem sztár. Ismernek pár tízezren, ennyi.
De nincs is egyeztetnivaló. Én csak bemutatom a rockzenészség egyik típusát. Az enyémet. A rákenrolt úgy csinálom, ahogy akarom, mindig is ezt tettem, akkor is, amikor 72 órát söröztem két koncert között, és most is, amikor a koncertek között meditálok, háztartásbeli vagyok, és apa meg nagyapa. A legnagyobb csoda pedig nem változott, ez az élő kapcsolat a közönséggel.
A Találkozás egy fiatalemberrel című Karinthy-novella alapján játsszunk el a gondolattal, hogy leülhetsz a leginkább rock and rollban tobzódó korai önmagaddal beszélgetni. Mi lenne az, amit mindenképpen megkérdeznél tőle? És mi lenne az az egy tanács, amit biztosan megosztanál vele?
A kérdés: ki vagy te?
A tanács: ne aggódj!
Mezősi Péter
