Jó utat választottam – interjú Cserháti Évával
A Sellő titka volt a KÉZ-sorozat első darabja. Milyen érzés volt most újraolvasni?
Ezt a könyvemet olvastam a legtöbbször újra, mert a járvány alatt lefordítottam angolra. A fordító pedig kórboncnok, minden hibát megtalál. Évekkel később újraszerkesztettem az angol fordítást, tehát alaposan újraolvastam és meghúztam az egészet. Így ezt a szövegemet nagyon jól ismerem, és többször nyúltam hozzá. Most is használom, amikor a KÉZ-sorozat utolsó esetét írom, hogy koherens legyen a cselekményvezetés és a karakterek fejlődése.
Találkoztál-e akkori önmagaddal? Mennyire lepett meg téged a saját regényed?
Nem volt ilyen élményem. A Palackposta című könyvemet olvastam az idén újra, mert az új krimim, a Halálgondolat erre az első könyvre épül, amelyben felbukkan a KÉZ-sorozat egyik főszereplője, Admin. Annak újraolvasása nagyon meglepett, mert szó szerint elfelejtettem a végét. Eddig, ha más szerző ilyet mondott, azt hittem, játssza magát. A Sellő titka újraolvasása inkább megerősített, hogy jó utat választottam a pályámon.
Megkísértett téged, hogy átírj valamit? Azért is kérdezem ezt, mert a könyveid központi témája a múlt lezárhatatlansága, újraértelmezési kényszere és szabadsága.
Nem, ilyen egyáltalán nem volt. A Sellő titkát még úgy írtam, hogy nem éreztem a könyvpiac nyomását. Nem akartam senkinek sem megfelelni. A múlt lankái megírásakor már tudtam, hogy A Sellő titka hangjához akarok visszanyúlni. Most is ez lebeg a szemem előtt. Sokan a sorozat legjobb darabjának tartják. Én nem, én mindegyik kötetemet másért szeretem.
A regény az akkoriban átnevezett és átépített Széll Kálmán téren indul, erről a regényben is szó esik. Te hogy hívod a teret?
Moszkva térnek. Nem tudok áttérni az új elnevezésre, pedig már nem is új. Az unokahúgomnak mondok Széll Kálmán teret, de nekem az a hely örökre a Moszkva marad. Nagyon örülök, hogy a Sellő-kút felújítva ilyen szép helyet kapott.
Szegő János








