Cserháti Éva: Tíz kicsi vércsepp (részlet a Vércseppek a havon c. kötetből)

Egy magányos hópihe érkezett Harrogate városa fölé. Búcsút intett társainak, amelyek a zivatarfelhő ölelésében továbbsodródtak Skócia irányába, és egy kényelmes légörvényre ülve a viktoriánus fürdőváros elegáns utcáit figyelte. Tekintetét lekötötte a hosszan elnyúló parkok megkopott zöldje és a szélesen elterülő, hatalmas kert a Harlow Carr völgyében. A napfény megcsillant az egyik halastó jegén, és ő arra vette az útját, de egy szellő magával sodorta a városközpont felé. Elsuhant a törökfürdő tizenkilencedik század végi klasszikus épülete fölött, majd egy hideg lehelet újra észak felé repítette a magasban. Hirtelen teljes szélcsend állt be, és ő süllyedni kezdett egy hatalmas épület felé, melynek két négyzet alakú, belső udvarát üvegtető alakította fedett átriummá. Az egyik alatt viktoriánus nagyzolással berendezett ebédlő terült el. Az üres teremben csak egy idős férfi alakja sejlett fel. Graham Morgan, az AC Tours nyugdíjba készülő tulajdonosa a maradék prospektusokat pakolta vissza kézitáskájába, és arra gondolt, ha ez egyszer minden a tervek szerint alakul, akkor nem fogják rájuk küldeni a végrehajtókat karácsony előtt. A gondolatra kiverte a víz, mire a táska aljából zsebkendőt kotort elő. Miután felitatta a kopaszodó homlokán gyöngyöző izzadságot, visszarogyott a karosszékbe. Épp idegesen markolászta a gyűrött zsebkendőt, melynek vasalását a felesége megtagadta, amikor egy légáram felkapta a hópihét, és átrepítette a szürke palatető nyergén. A homlokzat felé kezdett süllyedni, de jégkristályai megakadtak az egyik manzárdszoba ablakának párkányán. Odabent két fiatal nő feküdt egy egyszemélyes ágyon, és egy apró képernyőn az Equality Shakespeare Festival felvételét nézték. Az egyik felnevetett, és lecsatolta blúzáról a névtáblát, melyen az AC Tours logója mellett a Mary Fischer név szerepelt.
– Charlotte, drágám – mondta rosszul színlelt felháborodással –, anyuka nem fog örülni, ha rájön, miket nézel.
– De utálom, hogy ilyen nővérrel áldott meg a sors! – kiáltott fel a másik, majd felkapta feje alól a párnát, és a magasba emelte. Mielőtt azonban lesújtott volna vele, a hópehely megcsúszott, és csak azért nem végezte az ereszcsatorna befagyott tetején, mert egy vörösbegy szárnya átlibbentette a szélén. Kezdett elfáradni, hát megpihent bámészkodni egy második emeleti szoba párkányán. Két gyerekorrot és négy tenyeret látott az ablaküveghez tapadni. Agnes és Marc Ladam tekintetükkel az épület előtti teraszos bejárót figyelték, aztán hirtelen elléptek az ablaktól.
– Mondom, hogy nem hozta magával a kedvenc rúzsát – jelentette ki Agnes. – Most sincs kisminkelve. Szerinted ez nem fura?
– Apa sem sminkeli magát – vonta meg a vállát Marc.
– De azon meglepődnél, ha egyszer csak ki lenne festve, nem? – válaszolta Agnes megfellebbezhetetlen logikával.
– Szerintem apa olyat soha nem tenne. Arra értem, amit az előbb mondtál – válaszolta Marc elgondolkodva. – Soha nem hazudna az Ottawa Senatorsról. A két iker egy pillanatra elhallgatott, aztán Agnes szája legörbült. De hogy pontosan milyen félelem szorította össze tizenkét éves szívét, a hópehely nem tudta meg. A közelgő hidegfront első széllökése felkapta, és az épület előtt parkoló kocsik fölé repítette. Egy fekete Mercedes-Benz oldalának dőlve fiatal férfi beszélt telefonon. Télikabátját nem gombolta be, mint aki csak egy pillanatra ugrott ki. Kitaposott túracipőjéből ítélve Wim de Vries aligha lehetett az autó tulajdonosa. Hadarva beszélt jellegzetes holland kiejtéssel, de angolul, minden szóvégi d-t t-nek ejtve. Arról próbálta meggyőzni a vonal másik végén aggódó hívót, hogy a hanukát senki nem fogja karácsonynak fordítani a könyvében. Ilyen ordas hibát az Amsterdam Publishers soha nem követne el. Tekintete a magas oszlopon díszelgő fémhattyún nyugodott, melynek fehérre mázolt szárnyára akkor érkezett meg a hópehely. Jégkristályai azonban olvadni kezdtek, és már nem tudtak megkapaszkodni a csúszós felületen. A hópihe megadta magát, és egy alacsony nő őszes hajában tűnt el, aki fejét hátrabillentve a hattyút nézte, de magában a vén tyúkokra gondolt.
– Miért van a nyakán korona és lánc? – kérdezte Admin, leánykori nevén Fáy Matild, aki már átkozta magát, hogy segítőkészségének hála, most egy hétig el kell viselnie, hogy Ms. Fáynak szólítsa mindenki.
– Gondolom, címerállat – válaszolta a mellette álló Renata Lavoie, de a hattyú helyett a második emeleti szobára pillantott, melynek ablakából akkor tűnt el két ikergyereke. Admin követte a magas nő tekintetét, és próbált valami kedveset mondani, annyira fáradtnak tűnt a másik arca.
– Helyes gyerekek. Biztos sokat olvasnak – tette még hozzá, mert előző este derült ki, hogy egyik útitársuk a számára eddig szinte ismeretlen, de mások szerint igen híres romantikusregény-írónő lesz.
Renata Lavoie az előtte álló nőre pillantott. Hirtelen nem jutott eszébe, hogy magyar-e, vagy lengyel, a nevét pedig felidézni sem tudta. Úgy érezte, nemhogy írásra nem képes többet, de a memóriája is cserben hagyta. Elfutotta a szemét a könny. Admin pedig megállapította, hogy úgy törölgeti a szemét, mintaki rendszeresen sminkel, de elfelejtette, hogy aznap reggel nem tett fel szempillaspirált, és nincs minek elmosódnia. A zavart csendet egy kiáltás törte meg, ezúttal magyarul: – Fáy, gyere már be!
Ahogy Admin elfordította a fejét, az utolsó jégkristály megcsillant a hajában.
– Lehet, hogy havazni fog – mosolyodott el Renata, és rögtönmegfiatalodott az arca. Mielőtt teljesen elolvadt, a hópihe még egy utolsó pillantást vetett az épület homlokzatára, melynek krémszínű, duplaajtós bejárata felett fekete alapon hirdette a felirat, hogy az Old Swan Hotel lépcsőiről kiabál özvegy Pulai Irén a barátnőjének. Magas, csontos alakja tekintélyt parancsolt még így hatvan felett is. Frizuráját frissen vágatta kimondottan az útra, melyre bő egy éve készült. Alig tudta kordában tartani az izgatottságát.
Mögötte megint pityegett egyet a booktuber telefonja. Rosamund Alessandri elégedetten vette tudomásul, hogy jól tette, amikor elfogadta a felkérést, hogy az összes általa futtatott közösségimédia-felületen tudósítson az útról. Az első bejegyzést tíz perc alatt százan látták. A poszton megörökített réztábla csillogása volt az utolsó, amit a vízcseppé olvadt hópehely visszatükrözött. De elolvasni már nem tudta, hogy 1926 decemberében ebben a szállóban rejtőzött el Agatha Christie. Tíz napig tartó eltűnése a krimiírás történetének legnagyobb rejtélye maradt.
„Ki fog végre igazságot szolgáltatni Archibald Christie-nek?” – kérdezte 10LblooDrops a booktuber Instagram-oldalán. „Te is azt hiszed, hogy Agatha megrendezte a saját gyilkosságát, hogy gyanúba RestlesSlovenian. Graham Morgan halk koppanással ejtette az asztalra a mobilját a rekedten zörgő laptop mellé, melynek elöregedett ventilátora rég megérdemelte volna a pihenést. Nagyot sóhajtva kapcsolta ki a gépet, gyomrát összeszorította a félelem. De nem a krimiírónő reputációja aggasztotta, mely már rengeteg karaktergyilkosságot túlélt. Nem kellett volna felhívnia a feleségét. Abban egyeztek meg, hogylegközelebb otthon beszélnek, ha a társasút sikeresen véget ért, és a megbízó kifizette a bónuszt, a tíz főre eső teljes költséget még egyszer. A felesége szerint azonban megint rászedték, és az Inspired byAgatha LLC egy pennyvel sem fog többet fizetni annál az összegnél, mint ami a szállást, az ellátást, a fizetett szórakoztatást, az utaztatást és a munkadíjat fedezi. A felkérés valóban bizarr volt, de a turizmusban eltöltött harmincév arra tanította Grahamet, hogy semmin se lepődjön meg. Az Inspired by Agatha LLC kilenc fő számára szeretett volna társasutat szerveztetni közvetlenül a karácsony előtti időszakban. A cég minden költséget állt, de alaposan beleszólt az útitervbe, és csak az első osztály, a legdrágább szálló, a legmagasabb szintű ellátás és a legborsosabb árú színházjegy érdekelte. Graham egy ideig maga is gyanakodott, hogy azért az ő irodájára esett a választás, mert a cégnyilvántartásból bárki számára kiderülhetett, hogy nemsokára csődeljárás alá kerül, ezért mindenbe bele fog menni szó nélkül. Az a nagyobb összeg, amelyet első házasságából született fiának emelt ki, hogy a lakáshitel törlesztőrészleteit állni tudja, végül az online kaszinók feneketlen bugyraiban tűnt el. Elsőszülöttje a tragédia bekövetkezte után egy olajfúró tornyon vállalt munkát, a menye és az unokák pedig beköltöztek a vendégszobába. Az AC Toursból kivett tőke azonban megroppantotta a céget, és úgy nézett ki, csak akkor fognak tudni megszabadulni a végrehajtóktól, ha hozzányúlnak a sok munkával összegyűjtött és féltve őrzött nyugdíjalaphoz. Ekkor érkezett a felkérés, és az Inspired by Agatha LLC a szerződés megkötése után minden különösebb alkudozás nélkül fizette ki előre az összes költséget, pedig Graham szemérmetlenül magas haszonkulccsal tette meg első ajánlatát. Semmi nem utalt arra, hogy bármi gond lehetne az út lebonyolításával, amely Harrogate-ből indul, és London, majd Torquay érintésével a Burgh-szigeten fejeződik be. A megrendelt megállók és programok a szokásos Agatha Christie-körutak forgatókönyvét követték, a felesége mégis meg volt róla győződve, hogy ennek rossz vége lesz. És valóban volt néhány különös eleme a megbízásnak. A foglalásokat mind az AC Tours végezte, kivéve a két Fischer lányét, amelyről az Inspired by Agatha titkárnője, Verity Wargrave személyesen gondoskodott. A feleségének azonban nem volt igaza, amikor idegengyűlöletet látott bele ebbe az intézkedésbe. A két nővér ugyanolyan prémium szobát kapott, mint a többiek, a megrendelőnek egyáltalán nem számított, hogy a bőrszínük fekete. Abban azonban igaza volt, hogy ilyen alacsony átlagéletkort még soha egy turistacsoportnál sem tapasztaltak. Rosamund Alessandri sápadt bőrével és hosszú szőke hajával huszonötnek sem nézett ki, pedig adatai alapján már közelebb járt a harminchoz. A holland fickó pedig nála i s fiatalabb volt. A ké t ti zenkét éves mé g lejjebb húzta az átlagéletkort, és a Fischer testvérek sem tölthették még be a harmincat. Renata Lavoie júliusban múlt ötven, és csak a két magyar hölgy, Ms. Fáy és Ms. Pulai néztek ki úgy, mint a nyugdíjas turisták, akiknek ritmusához Graham először hozzászokott, aztán hozzáöregedett. Megpörgette az asztalon a mobilt, aztán kiment a fürdőszobába. Ideje volt lefeküdni. Miközben a fogát mosta, azon töprengett, meghívja-e a fiát a karácsonyi ebédre, vagy várjon még vele. A harag a többiekből még nem, de belőle már rég elpárolgott. Egyszerűen csak félt.