Azt mondják, képtelen vagyok a boldogtalanságra – interjú Madarász Évával
Madarász Éva regényének nemcsak fontos üzenete, de szíve is van.
A Tiszavirágok főszereplője egy igazán belevaló lány, aki a főváros után felfedezi a természet szépségeit. Te is ilyen belvárosi lány vagy, aki rácsodálkozik a vízibivalyra, a compóra és a madárvilág légies egyedeire?
Igen, én nagyon urbánus vagyok, szeretem Budapestet, a Belvárost, az összes jó és rossz aspektusával együtt, a Vár, a Városliget, a belső kerületek kis utcái nagyon a szívemhez nőttek. Ha el kéne költöznöm, mint a Tiszavirágok főszereplőjének, biztosan azt érezném, hogy összedőlt a világ, de minimum, hogy az én életemnek annyi… Viszont… egy régi, nagyon jó barátom szerint van egy szupererőm: képtelen vagyok a boldogtalanságra. Ez persze, nem így van, de nagyon igyekszem ehhez tartani magam, nyitott vagyok minden újra, szeretem az izgalmat, nem zárkózom el az ismeretlen dolgoktól, úgyhogy valószínűleg gyorsan megtalálnám a nekem tetsző dolgokat egy teljesen más környezetben is.
A valódi emberi kapcsolatok, az egymásért kiállás is a regény fontos eleme. Nehezebben megy ez a mai kiskamaszoknak?
A kiskamaszok száz évvel ezelőtt is ugyanezekkel az életkori sajátosságokkal küzdöttek, ugyanúgy megvívták a maguk harcát a szüleikkel, a barátaikkal, ugyanúgy szerelembe estek, szenvedtek vagy attól, hogy van nagy Ő, vagy attól, hogy nincs…szerintem csak a körülmények változtak. Ma mindenféle kütyü megvan ahhoz, hogy egy gyerek egyedül is remekül érezze magát, és a számítógép, a mobiltelefon nem ördögtől való, de egy inspiráló közeg, egy hiteles felnőtt, egy jó tanár, komoly személyiségformáló erővel bír, egy fontos cél nagyon magával ragadhatja ma is a srácokat. A mai gyerekeknek ugyanúgy szükségük van a barátaikra, mint ahogy mindig, minden korban. Egy jó közösségben biztosan kiállnak egymásért!
Csak semmi szemétkedés – üzeni az alcím sejtelmesen. Mire utal?
Sejtelmes, és kétféleképpen is értelmezhető. A regény végén két gyerekcsapat küzd az elemekkel és egymással, a mindent eldöntő PET Kupán. Szemetet gyűjtenek a Tiszából, megtanulnak „zöldebben” gondolkodni, észrevenni és vigyázni a körülöttük élő állatokra, madarakra, növényekre. Az alcím másik jelentése a barátság erejére utal, és az egymásra figyelés, az igazságos döntések meghozatalának fontosságát sugallja.