Új kihívás volt – interjú Zajácz D. Zoltánnal
A Balaton után új regénye Skandináviában játszódik és ezúttal nem a hetvenes-nyolcvanas években vagyunk, hanem 2009-ben. Mindkettő nagy ugrás más-más módon. Kezdjük a helyszínnel és a zsánerrel: miért Malmö és miért skandináv krimi?
Régóta izgat ez a műfaj, amely szerintem valamilyen szinten minden kortárs krimiírót megérintett. Gondoltam, a balatoni krimik után írok egyet. Mindenképpen azt szerettem volna, ha maga a történet is északon játszódik, méghozzá egy társadalmi feszültségektől sem mentes városban. Így esett a választásom Malmőre, ahol a közel-keleti és a délszláv bevándorlók tömeges megjelenése egészen új helyzetet teremtett.
A skandináv krimik stílusát és hangulatát is sikerült újrateremteni. Ha tippelnem kellene, írói kihívás lehetett a figuraalkotás, az információk adagolása, a narráció is.
Egyértelműen az volt a célom, hogy egy sajátos, rám jellemző skandináv krimit írjak. Annak nem sok értelme lett volna, ha magyar íróként megpróbálom utánozni Jussi Adler-Olsent vagy Jo Nesbøt. Valóban, ez egy új kihívás volt számomra a Balaton-trilógiához képest: egy másik kor, egy másik társadalmi közeg, egy modernebb nyelvi stílus, egy egészen másfajta történetmesélés. És ebben a regényben a korábbiaktól eltérő, ugyanakkor a hibáikkal együtt is szerethető új karakterek születtek.
A skandináv krimikben nagyon fontos a társadalomrajz, az északi mentalitás, életvilág pontos ábrázolása: ez külső szemlélőként külön izgalmas lehetett.
Igen, bár szerencsére valamelyest ismerem azt a világot, és nem csak könyvekből: élnek rokonaim Svédországban, így néhányszor megfordultam ott. Malmőben valahogy koncentráltan van jelen mindaz a probléma, amellyel a svéd társadalomnak ma szembe kell néznie. És persze az is kiderül a regényből, hogy nem lehet mindent a bevándorlókra fogni.
A nyomozási technikák rengeteget változtak 30 év alatt, például itt már vannak mobiltelefonok, kamerák. Persze, ha a dramaturgia úgy kívánja, akkor lehet éppen lemerülve, kikapcsolva is…
Ez pontosan így van. Az előző regényeim többek között azért játszódnak negyven évvel ezelőtt, mert azt szerettem volna, ha a nyomozók munkáját nem segíti a modern digitális technika, hanem hagyományos módszerekkel kell dolgozniuk. Most viszont már nagyon szerettem volna egy olyan krimit írni, amelyben van mobiltelefon, internet, DNS-vizsgálat, térfigyelő kamerák. Éltem a lehetőséggel, mert ezek mindegyikének fontos szerep jut a nyomozásban.
Olvasóinak a Lendvay név ismerősen csenghet: új regényének egyik szereplője Sara Lendvay, aki tartja is a kapcsolatot Párizsban élő Laura nevű nagynénjével. Evidens volt ez az átkötés? Ráadásul Sara újságíró, aki benne van a nyomozásban.
Igen, valahogy rögtön adta magát, hogy éljek a spin-off lehetőségével. Így létrejött egy szál, amely összeköti az új regényemet a Balaton-trilógiával. Miután Sarának ismernie kell a nyomozás részleteit, rendőrnek vagy újságírónak kellett lennie. Mivel a történetben Greta Almgren személyében már van egy erős női nyomozó karakter, ezért Sara csak újságíró lehetett. És számomra evidens volt az is, hogy Lendvay Laurának meg kell jelennie a regényben. Laura 2009-ben 53 éves, nemzetközi hírű kriminológus, aki egy konferenciára érkezik Stockholmba, majd az unokahúga révén belekeveredik a nyomozásba.
Lehet már tudni valamit a következő krimiről? Maradunk északon?
Nem, visszatérünk a Balatonra, ugyanakkor keletre is elutazunk, egészen Moszkváig. Készülő regényem, a Moszkva, Balaton 1987 nyarán játszódik. Az olvasóim minden bizonnyal emlékeznek még rá, hogy a Dermesztő Balatonban egy orosz nyomozónő érkezik Budapestre, hogy segítse a magyarok munkáját. Meg persze azért is, mert a főnökei nem bíznak a mi rendőrségünkben… Ezúttal egy magyar diplomatát gyilkolnak meg Moszkvában, ezért most Laura, Máté és Bogdán főhadnagy utazik a szovjet fővárosba egy olyan bűntény felderítésére, amelynek a szálai a Balatonra is elvezetnek…
Szegő János
