Rákóczi Ferenc ábécéskönyvétől Rákosi Mátyás bizonyítványáig
Interjú Csiffáry Gabriellával legújabb, Magyar politikusok az iskolapadban című könyvéről.
Miért érdekes a mai olvasó számára, hogy a hajdani politikusok hol, mikor és milyen eredménnyel végezték tanulmányaikat?
Mai politikai kultúránkat nagymértékben a múltunk határozza meg, az egymást követő korok kultúrái egymásba rétegződnek. Ez a „politikai fosszília” alakítja a mai identitásunkat. A politika minőségét nagyban befolyásolja az ország életében vezető szerepet betöltő államférfiak műveltsége, felkészültsége és rátermettsége. A több évszázadot átölelő kötetből megtudhatjuk, hogy az egymást követő rendszereknek milyen végzettségű és felkészültségű politikusra volt szüksége, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz célt szolgáltak. Akad közöttük ilyen is, olyan is.
Miért van szükség az ehhez hasonló tényfeltáró könyvekre?
A politika Magyarországon évszázadokon keresztül elérhetetlen volt a közember számára. A politikai elit – mely sokáig túlnyomórészt az arisztokrácia tagjai közül került ki – belső ügyévé vált a politika. A lakosság túlnyomó többségének semmiféle hatása, de még rálátása sem volt a politikára. Nemcsak a politika, hanem a politikai szféra szereplőinek élete is ismeretlen volt a közemberek előtt. Kötetemben több száz év politikusai: kormányfők, miniszterek és államférfiak engednek bepillantást a gyermek- és diákkorukba. Megtudhatjuk, hogy milyen iskolába jártak, milyen tantárgyakat szerettek, kik voltak a kedvenc tanáraik és házitanítóik, kik voltak jelentős befolyással a gondolkodásukra. Olyan, az ország életében jelentős politikai szerepet betöltő politikusok vallanak magukról, mint II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc, id. és ifj. Andrássy Gyula, Tisza István, Horthy Miklós, Károlyi Mihály, Kun Béla, Imrédy Béla, Slachta Margit, Lukács György, Rákosi Mátyás, Kádár János és Horn Gyula.
A kötet jelentős részét dokumentumok alkotják.
A források, vallomások és levelek mindennél többet mondanak nekünk a politikusok mindennapi életéről, családi és személyes kapcsolatairól. Megtudhatjuk, hogy a gyermek Rákóczi Ferenc milyen ábécéskönyvecskéből gyakorolta a betűvetést, vagy hogy a kilencéves Wesselényi Miklós első politikai köszöntőjében milyen gondolatokat tartott fontosnak megörökíteni. Beleolvashatunk abba a páratlanul szép levélbe is, melyet a tizenéves Széchenyi István írt apjának, Széchényi Ferencnek tanulmányi előmeneteléről. Egyedülálló kortörténeti dokumentumnak számít az a magántanítói szerződés is, melyet 1803-ban id. Wesselényi Miklós báró kötött fia nevelőjével, Tőkés Jánossal, Batthyány Lajos anyjához írt levele pedig rávilágít a rokonok közötti ellenséges viszonyokra. Martinovics Ignác nemcsak tanulmányairól, hanem a titkos társaságokban betöltött szerepéről is vall. S hogy hogyan értékelték két olyan országos jelentőségű politikusnak, mint ifj. Andrássy Gyula és Tisza István az érettségi vizsgáját, azt is megtudhatjuk a könyvből.
Vannak a kötetben olyan dokumentumok, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak az olvasók számára?
Több ilyen dokumentummal is találkozhat az olvasó: Károlyi Mihály, Kun Béla és Bajcsy-Zsilinszky Endre joghallgatói egyetemi lapjával, Szakasits Árpád kőfaragó tanonckartonjával, Péter Gábor férfi- és fiúruhaszabó segédkartonjával, valamint Kádár János írógépműszerész tanoncszerződésével. Rákosi Mátyás kereskedelmi akadémiai bizonyítványa arról árulkodik, hogy az iskolában mindvégig példásan tanuló politikus szorgalma a felnőtt kor kezdetére ugyancsak megcsappant. Aczél György gimnáziumi magánvizsgálati jegyzőkönyvét és Horn Gyula szovjetösztöndíjas iskolai minősítését ebben a könyvben lehet először megtalálni.
GV
