Nyári történet (részlet)

Perzselően forró nyár volt. A nap minden reggel felkúszott a kék ég közepébe, a földek fölött pedig vibrált a levegő a hőségtől. A sövény mentén csend honolt. Az egerek többsége inkább otthon maradt, hogy árnyas házaikban hűsöljenek.

A kimerészkedőknek a patakpart nyújtotta a tökéletes helyet. Az egerek ott gyűltek össze délutánonként, és a magas part árnyékában lógatták a lábukat és a farkukat a kristálytiszta vízbe.

A patak partján állt a molnár malma és a tejgazdaság üzeme is. Kerekeiket a patakvíz hajtotta, így őrölték a lisztet, és köpülték a vajat Szederberek lakói számára. Szemfüles Kispipacs volt a Tejes Tönk felelőse. Ő felügyelte a jókora dézsát, amelyben – hála néhány barátságos tehénnek – a tejet tárolták. De hozzá tartoztak a konyhák is, ahol a sajtokat préselték, formázták, füstölték és végül csomagolták.

Kispipacs nem szerette a kánikulát. A vajtömbök minduntalan olvadozni kezdtek, ha nem csomagolták őket hűvös lóromlevelekbe; a tejszínes kannákat pedig a malomtó fölé kellett akasztani, hogy a tartalmuk friss maradjon. Amikor Kispipacs végzett a dolgával, kisétált a malomkerék mellé, és élvezte a friss vízpermetet. Az őrlőmalmot, amely egy kicsit lejjebb állt a patak mellett, a pék, Parlagi Porka üzemeltette. A Parlagi a vezetékneve volt, de mindenki csak Porkának hívta, mert a feje búbjától a farka végéig mindig fehér lisztpor borította.

Jókedélyű, barátságos egér volt, akárcsak az apja, a nagyapja, és az dédapja, akik mind-mind a malom molnárjai voltak előtte. Ő szerette ezt a jó időt, és sokat sétált fel-alá a patakparton, és néha elbeszélgetett az evezősökkel és a vadkacsákkal. Sokszor elsétált a tejgazdaság malmáig is, ahol gyakran látta Kispipacsot, amint csinosan álldogált a patak partján. Ahogy pedig teltek-múltak a forró napok, Porka egyre többször sétált fel a felső malomhoz, Kispipacs pedig egyre gyakrabban jött elő a malom mohos kerekének árnyékából…

Június elején aztán Szemfüles Kispipacs kisasszony és Parlagi Porka úrfi bejelentették az eljegyzésüket. Szederberekben mindenki örömmel fogadta a hírt.

Nyárközép napját választották az esküvő időpontjául, és csakhamar meg is kezdődtek az előkészületek. Kispipacs olyannyira biztos volt benne, hogy a jó idő egészen odáig kitart, hogy úgy döntöttek, a patakon tartják meg a menyegzőt. Hisz nemcsak hogy itt volt a leghűvösebb, de nagyon romantikusnak is ígérkezett. Porka talált egy nagy, lapos kéregdarabot az erdőben, amit egy csapat egér segítségével le is vittek a patak partjára. Nagy nehézséggel sikerült a gát alatt vízre bocsátani, majd fonott szittyóból és csalántőből készült kötelekkel lehorgonyozni a patak közepén.

Kispipacs közben a menyasszonyi ruháján szorgoskodott. Minden délután letelepedett a magas gólyahírek árnyékába, és folytatta a hímzést, de gyorsan el is rejtette, ha látta, hogy valaki közeleg az ösvényen.

Végre felvirradt az esküvő napja. Az ég kék színben ragyogott, és melegebb volt, mint addig bármikor. Szederberek konyháiban nagy volt a sürgés-forgás, készültek a hűsítő nyári fogások. Hideg vízitormaleves, friss pitypangsaláta, mézes krémek, borhabok és habcsók alkotta az ünnepi menüt.