fbpx
Líra Könyvklub

A mi családunk egy szeleburdi család – interjú Kádár Annamáriával

Kádár Annamária, a népszerű pszichológus egy kisgyerekeknek szóló, interaktív mesekönnyvel jelentkezik a Könyvhétre. A mesekönyvet Láng Anna illusztrálta.

A Minden jó, ha…sorozat első részének borítója azt ígéri, hogy a gyerekek választják ki, hogyan alakuljon a történet. Amellett, hogy jó móka, mi mindenben segíthet ez az interaktív mese?

Kisgyermekkorban a választás és döntéshozatal megtanulása több okból is fontos, még ha sokszor nehéz is.  A választásain keresztül a gyermek megtanulja kifejezni saját akaratát, és megtapasztalja, milyen érzés önállóan dönteni, ami hozzájárul ahhoz, hogy később magabiztosan hozzon saját döntéseket és felelősséget is tudjon vállalni értük. Megtanulja mérlegelni a különböző lehetőségeket és következményeket, ami fejleszti a problémamegoldó készségét. A választási helyzetekben való részvétel ugyanakkor segíti az önkontroll kialakulását, az érzelmi szabályozást és konfliktuskezelést.

Mennyire merítettél a saját családotokból?

A saját családomból inspirálódtam, mert velünk mindig történik valami, így jókat szoktunk szórakozni a saját történeteinken, gyakran újra is meséljük őket. Sokat utazunk és utazás közben rengeteg élményben van részünk: valami, vagy valaki „elvesztődik”, késésben vagyunk, valaki zsémbes, a gyerekek összevesznek, és állandóan dönteni kell, úgy, hogy nagyjából mindenkinek jó legyen. Lilla lányom írta egyszer egy fogalmazásában, hogy „az én családom egy szeleburdi család, ha menni kell, akkor gyorsan kell menni”. Erre nagyon büszke vagyok, hogy így lát minket, egy olyan családot, ahol fel lehet hitelesen vállalni önmagunkat, a saját tökéletlenségeinkkel együtt. Nagyjából azokat a történeteket írtam meg, amelyek velünk is megtörténtek, ráadásul a magyar vizslánk, a cicánk és a hörcsögünk is bekerült ebbe a részbe.

Milyen praktikáid vannak, hogy tényleg jó legyen, ha együtt van a család?

Nem zavar, ha időközben megváltoznak a tervek, ha nem alakul minden az elképzeléseim szerint. Nem volt könnyű ezt elengedni, mivel elég perfekcionalista alkat voltam. Most sok kompromisszumot kötök, gyerekbarát kirándulásaink, programjaink vannak. Gyorsan át tudom keretezni a dolgokat, én vagyok az, aki viccesen tudom kezelni a helyzeteket. Elég jó szülő vagyok, felvállalom a tévedéseim, hibáim, ezt sokszor a gyerekek is újramesélik. Szeretem az új helyeket, új ízeket, új kihívásokat, én vagyok az, aki ki szoktam rángatni a családot a komfortzónából. Van, amikor ellenállás van, de utólag mindig kiderül, hogy mennyi jó élménnyel gazdagodunk. Ugyanakkor most már többször is pizsamanapot tartunk, otthon ülünk, főzök valami finomat, a kertben üldögélünk, a lányok játszanak. Megtanultam megérkezni a saját történetünkbe is.