Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja (részlet)
Az évek során újra és újra megpróbáltam rekonstruálni, mi történhetett pontosan. Elképzeltem a 8-as szürkét, amint elhagyta a családját, és elindult a Rose Creek felé, ahonnan farkasvonyítást hallott. Megérkezett, és összehozta a sors a két szabadon kóborló kölyökkel. Az általa ismert világban mindig ő volt a legkisebb farkas, most viszont életében először nála is kisebbekkel találkozott. Ez az élmény valószínűleg beindított nála valamiféle atyai ösztönt, és gondjaiba vette a kicsinyeket. Az anyafarkas még mindig a karámban volt, és láthatta, ahogy a 8-as az utódaival bánik. Miután a hat kölykével együtt kiengedték a karámból, minden bizonnyal elfogadta a jelenlétét. Fiatal kora és nem túl impozáns méretei miatt nem a 8-as lett volna az ideális jelölt az alfa-hím szerepére, az anyafarkas mégis befogadta a családba – meggyőzte, hogy látta, mennyire kijön a hím az ő utódaival. Talán egy melegszívű farkasra vágyott, és ezt látta meg benne.
Aznap a 8-as és a 9-es elköteleződtek egymás mellett. Az ilyen hosszú távú párkapcsolat a nagyjából ötezer emlősfajnak csupán 3-5 százalékára – köztük az emberre és a farkasra – jellemző.
A 8-as még csupán egyéves volt, amikor csatlakozott a 9-es falkájához – emberi léptékre átszámolva ez tizenhat éves kornak felel meg. Az évek során számtalanszor láttam egyéves farkasokat kisebb kölykök társaságában, órákon át viháncoltak az odú körül – nyilvánvalóan élvezték a közös időtöltést. Biztos vagyok benne, hogy a 8-as is épp ilyen önfeledten játszott a 9-es kölykeivel, míg egy idősebb farkas már nem lett volna képes erre. Valószínűleg pont ezt találta vonzónak a nőstény.
Később olvastam róla, hogy a szoptatás az embereknél és állatoknál is oxitocint szabadít fel az anyákban és az utódokban egyaránt. Ugyanez történik, ha az anya megölelgeti, megcirógatja a kisbabáját. Közismert nevén ez a szeretethormon, ami megerősíti a köteléket kettejük között. Az egyik tanulmány azt is leírta, hogyan ébreszt az oxitocin erős vágyat az anyában, hogy a gyermekével foglalkozzon. Csakhogy ez a hormon apa és gyereke szervezetében is felszabadul, amikor együtt játszanak, különösen az apa-fiú kapcsolatokban, amikor játékból bunyóznak egymással. Mindkét nemre igaz, hogy az erős empátia, a ragaszkodás és az önfeláldozás együtt jár a magasabb oxitocinszinttel. Amikor a 8-as farkas a Rose Creek kölykökkel játszadozott, az oxitocin hormon erősítette az érzelmi köteléket köztük – kiváltképp a négy örökbefogadott hím utóddal, ha birokra kelt velük.
Miután a 9-es befogadta alfa-hímnek a 8-ast, az utóbbinak garantálnia kellett a nőstény biztonságát – mint egy középkori udvarhölgy, aki elvárja a lovagjától, hogy álljon ki érte minden alkalommal. A Rose Creek alfa-hímjeként meg kellett védenie a családját a külső fenyegetésektől. Akik ismerték a 8-as farkas kvalitásait, talán vitatták volna a 9-es döntését, mondván, hogy a szürke valamelyik bátyja jobb vőlegény lett volna. Én azonban máshogy éreztem – láttam, hogyan állt ki a 8-as szemtől szemben a grizzlyvel.
Miközben a 8-as farkason elmélkedtem, eszembe jutott egy mondat, amit Frodónak címeztek Tolkien A gyűrűk ura című regényében: „Még a legkisebb ember is képes megváltoztatni a jövő alakulását.”
A 8-as farkast nem a testi adottságai jellemezték elsősorban, hanem az óriási szíve. Olyan volt, mint az a sportoló, aki talán nem a legerősebb, de soha nem adja fel. Egy alfa-hím halála után egy idegen hím veszi át a falkában a helyét, örökbe fogadja és sajátjaként neveli a nőstény kölykeit – első alkalommal dokumentálhattunk ilyesmit.
