Igazából mesélni szeretek – interjú Kati Martonnal

2008 óta minden könyve megjelent magyarul a Corvina kiadásában. A Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot, a Titkos hatalom, A nép ellenségei, a Halál Jeruzsálemben, a Wallenberg, a Párizs – Szerelmeim története, valamint A kém mindegyikében ott van a magyar és kelet-európai múltban gyökerező élettapasztalat és az amerikai írói, újságírói hagyomány magasszintű mesterségbeli tudása. Az amerikai kiadással majdnem azonos időben magyarul is megjelenő új könyve Angela Merkel német kancellár életrajza, amelyen sok éven át dolgozott. Mi motiválta új könyve hősének megválasztásában?

Nőről még soha nem írtam életrajzot, és most itt van egy nő, aki óriási hatalommal rendelkezik, és aki korunk politikai életének talán legjelentősebb személyisége. Nagyon titokzatos embernek láttam: Kelet-Németországból származó természettudós, aki olyan közegben lett politikus, amelyet mindig férfiak irányítottak, egykori uralkodói is mindig férfiak voltak. Német trónon királynő még nem ült soha! Hogy sikerült ezt elérnie? Könyvem erre az alapvető kérdésre keresi a választ. Milyen emberi tulajdonságok tették lehetővé Angela Merkel számára, hogy első női kancellárja legyen annak az országnak, amelynek a berlini fal összeomlása után, 35 éves korában lett a polgára? Mégpedig olyan kancellár, akit négyszer választottak meg, és így hosszabb ideig vezette Németországot, mint Bismarck. Hogy volt képes ez az átlagos megjelenésű és meglehetősen gyenge retorikai képességekkel rendelkező nő mindezt elérni? Ennek a rejtélynek eredtem a nyomába.

Ön, aki a kiemelkedő amerikai politikus és diplomata, Richard Holbrook felesége volt, közelről láthatta, hogyan működik a politika a színfalak mögött. Könyve írása közben hasznát vette ennek a tapasztalatának?

A hidegháború éveiben mint újságíró az ABC TV News németországi tudósítója voltam, diplomatafeleségként pedig valóban közelről láthattam a politika és a politikusok működését. Jelen voltam Daytonban a balkáni háborút lezáró béketárgyalásokon, láttam, hogy férjem, Richard Holbrook hogyan vezeti a tárgyalásokat az egy asztalhoz ültetett ellenfelekkel, a minden hájjal megkent, veszedelmes politikusokkal. Később az ENSZ New York-i központjában és Washingtonban a világpolitika sok jelentős és kitűnő szereplőjét ismerhettem meg közelről is.

Magyar múltja, gyerekkora, az egykori kommunista Kelet-Európában szerzett élettapasztalata vajon megkönnyítette Merkel gondolkodásának megismerését és megértését?

Biztos vagyok benne, hogy Merkel észjárásának tanulmányozásában nagy hasznát vettem annak, hogy hozzá hasonlóan én is egy szovjet fennhatóság alatt álló kommunista diktatúrában nőttem fel. Azt hiszem, a nyugati írók és újságírók többségénél jobban megértettem Merkel mély szabadságvágyát, gyanakvó természetét, vagy hajlamát arra, hogy kerülje a feltűnést, egy olyan ember tulajdonságait, aki harmincöt évig élt egy rendőrállamban, ahol veszélyekkel jár, ha valaki felhívja magára a figyelmet. Ezek a tulajdonságok mind hozzájárultak ahhoz, hogy hosszú időn át Európa legnagyobb hatalommal rendelkező vezetője lehetett.

Nehéz megközelíteni és ábrázolni egy olyan személyiséget, aki mindig feltűnően kerüli a feltűnést?

Eddigi tíz könyvem közül kétségtelenül ez jelentette a legnagyobb kihívást. A világon ma, azt hiszem, ő a legzárkózottabb közszereplő. Nem bánja, ha szürkének és unalmasnak tartják. Egyáltalán nem zavarja. Azt pedig, hogy sokan alábecsülik a képességeit, pályája során mindig sikerült a maga javára fordítania. Könyvem olvasói meglepődve fogják felfedezni, hogy Merkel mennyire más ember, mint amilyennek a közvélemény tartja. Minden iránt érdeklődő, életteli személyiség, félelmetes humora van, és sokkal jobban élvezi az írók, a drámaírók és mindenféle művészek társaságát, mint a politikusokét.

Angela Merkel vajon tudott róla, hogy Kati Marton az életrajzát írja? Lehetett találkozni és beszélgetni vele?

Igen, tudta, hogy könyvet írok róla, és találkoztunk is néhányszor. Mindig nagyon kedves volt velem, a könyvem azonban túl személyes az ő ízléséhez képest, nem hiszem, hogy tetszik majd neki. De nem azért írtam, hogy megnyerjem vele a tetszését. Az igazságot akartam feltárni, az embert akartam megmutatni, amennyire lehetséges, mégpedig úgy, hogy az olvasóim közben ne veszítsék el érdeklődésüket. Sokat kutatok, mindent tényekre építek, de igazából mesélni szeretek.

Kúnos László

Fotó: Llhatch (Wikimedia Commons)