Nyámnyila és vakmerő állatok – interjú Egressy Zoltánnal

Az idei Ünnepi Könyvhétre már a harmadik Piszke papa-könyved jelenik meg. Milyen állatok szerepelnek az árkon-bokron túl kötetében?

Ezúttal mezei állatkák a főszereplők. Szabina, a sündörgő sün; Pál, a fergeteges cinege; Kinga, a szűkszavú nyúl; Adorján, a szenzációs görény; Tivadar, a vakmerő teknős; Gina, a nyámnyila szarvasbogár; Adél, az elegáns aranysakál; Bianka, a sértődős bodobács és Bigabi, a balga meztelencsiga. A koncepció hasonló az előző két Piszke-kötetéhez, azaz a szereplők kölykök, barátok, minden mesének más a főhőse, de mellékszereplőként feltünedeznek a többiek is. Úgy vettem észre, hogy a kis olvasók szeretik ezt a megoldást, az pedig külön öröm volt az első két kötet esetében, hogy sokféle kedvenc volt. Akadtak, akik kiemelkedtek, például Rozi flamingó, de a többiek is népszerűek lettek. Most is remélem, hogy sokféle kedvenc lesz az apróságok körében.

Mindig van kakukktojás az állatok között?

Az első könyvben egy kardhal lógott ki a sorból mint víziállat, a másodikban egy tengeri uborka bukkant fel a halak között, itt most szerepel egy cinege, tehát egy madár, aki persze repkedhet mezők fölött is, de azért más, mint a többiek.

Melyik a kedvenc meséd ebből a könyvből?

Nincs kifejezetten kedvenc mesém, illetve mindegyik az. Nagyon szeretem a szereplőimet, remélem, így lesznek ezzel az olvasók is.

Az állatfigurák mögött hús-vér emberek vannak? 

Nem, de emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. A mesék pedig némi tanulsággal. Sokszor az derül ki belőlük, mi miért nem jó: dicsekedni, irigykedni, csak a külsőségekkel foglalkozni, kiközösíteni másokat, megsértődni. Vannak mesék, amelyek a pozitív tulajdonságokat állítják középpontba, a bátorság, az empátia, a tolerancia fontosságával foglalkoznak. És létezik olyan problémafelvetés is, mint például a kistestvér születésekor természetesen bekövetkező féltékenység, amelyekkel sokan találkoznak kiskorukban.