Egy testben két szív (részlet)

Versek és mesék várandósságról, szülésről és születésről alcímmel jelenik meg antológia Csóka Judit és Szabó T. Anna szerkesztésében. Részlet az előszavakból.

Akár terhességnek, akár áldott állapotnak nevezzük a testünkben hordozott új élet felelősségét, az bizonyos, hogy aki babát vár, viseli a gyermekvárás testi és lelki súlyát. Egy (ritkábban több) ismeretlen ember növekszik a testében, egész további életében felelősséget kell vállalnia a gyermek(ek) sorsáért, a kiszolgáltatott lényért, aki tőle és aki rajta függ, aki az anya testi-lelki része szinte, és aki hordozni-táplálni-vigasztalni való jelenlét lesz azután is, hogy megszületett – vagy éppenséggel a hiányát kell majd elviselni, mert aki anyaságra adja a fejét-testét, az vállal minden kockázatot és következményt. A viselősség és a szülés biblikusan beígért fájdalmai is ott vannak a mérlegen az öröm és a szeretet áraként vagy ellensúlyaként, és a gyermekvárás és gyermeknevelés a nők és a családok teljes életét átalakítja. Az anyasághoz az anyaság választott vagy kényszerű hiánya, a gyermek öröme vagy fájdalma egyaránt hozzátartozik. Az anyaság nemcsak az életadást jelenti, hanem az éltető bizalom közegét, ahol jó lenni, ahová jó visszatérni, és amit, ha eljön az ideje, jó lesz majd továbbadni is.

A szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a  család, sőt az egész társadalom érintett. Az, ahogy a nőkkel, a babákkal és a gyerekekkel bánunk, befolyásolja a jövőt, a történelmet; a kellő tisztelet, empátia és gyöngédség hiánya tragédiákhoz vezethet személyes és országos szinten egyaránt.

Nem mondhatjuk tehát, hogy a szülés pusztán a nők kijelölt életfeladata, hogy a férfiaknak nincs közük hozzá: akár bemegy az apa a szülőszobába, akár nem, akár foglalkoznak az efféle „nőügyekkel”, akár nem, ki kell mondanunk, hogy a születéstörténet az egyén és a család ügye egyszerre. Jelet hagyott, nyoma van, következménye van. Hiába lett a születés közösségi eseményből jobbára már a magánélet részévé, hiába veszett el a rejtélyessége és szűntek meg a rítusai, még mindig az emberi élet legfontosabb eseménye marad, mindennek a kezdete és forrása.

Szabó T. Anna

Amikor felkértek, hogy a várandósság és születés témájában válogassak meséket, ugyancsak zavarba jöttem. Én ugyanis soha nem voltam várandós, és ennélfogva nem is hoztam a világra senkit. Másfelől azonban nagyon örültem, hiszen a téma gyönyörű, magával ragadó, mert az élet keletkezése csoda.

Nehéz feladatot vállaltam, hisz az általam ismert mesékben a várandósság időszaka, illetve a szülés folyamata nincs leírva. Általában arról szólnak a történetek, hogy az amúgy boldog házasságból már csak a gyermek hiányzik, de az sehogyan sem születik meg. Majd történik egy (gyakran álombeli) találkozás, valamilyen felsőbb hatalommal, és világra jön a gyermek, aki, amikor felnő, hőstetteket visz végbe. Ezért arra gondoltam, hogy nem a nagy, nyugati népek meséi között kellene keresgélnem, hanem a kisebb, nálunk kevésbé ismert népek meséit fogom megnézni, hogyan mesélnek erről az időszakról ők.

A gyermek fogantatása és születése a mesékben és az életben is az új élet kezdete. Minden megváltozik, nemcsak átmenetileg, hanem végérvényesen, amikor egy kisbaba megszületik. Az új élet értelmet ad a szülők életének, reményt ad a nagyszülőknek, a közelebbi és távolabbi rokonoknak a  családban, de fontos részesei ennek az örömnek a barátok és ismerősök is. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen a temetőbe készülünk megemlékezni a kedves halottainkról, mert Mindenszentek ünnepe van, de Kendéről is érkezett ma kép a telefonomra, aki napról napra szebb, erősebb kisbaba. Élet és halál örökös körforgásában élünk, ami arról is szól, hogy a bánat elmúlik és öröm lép a helyébe. Aki elolvassa ennek a kötetnek a meséit, igazat ad majd nekem.

Csóka Judit