Anjou Károly izgalmasabb alak, mint a fia, Nagy Lajos – interjú Bíró Szabolccsal

Június elején jelenik meg az Anjouk könyvsorozat legújabb része Dél pörölye címmel az Athenaeum Kiadó gondozásában. Elképesztő, hogy már a nyolcadik kötetnél járunk! Honnan meríted az inspirációt az újabb és újabb regényeidhez?

Mindig máshonnan. Gondolj bele: kilenc évvel ezelőtt kezdtem írni a sorozatot, az első kötet kicsit több, mint nyolc éve jelent meg. Ennyi idő alatt szinte minden megváltozik az ember körül, így gyakorlatilag minden egyes kötet megírásához más és más jelentette az inspirációforrást. Egy dolog azért szerencsére állandó: érzékelem a feszült várakozást az olvasók részéről, akik évről évre egyre többen vannak, így már pusztán az is komoly inspiráció tud lenni, hogy nekik megfeleljek.

Számos műfajban, témában alkotsz, ugyanakkor regényeid visszatérő eleme a középkori történelem. Miért épp ez az időszak foglalkoztat a magyar történelemből?

Mindig is ez a korszak tetszett leginkább, magam sem tudom, pontosan miért. Gyerekként nyilván a fényes páncélok, a látványos külsőségek vonzottak benne, később pedig az eszmeisége is ugyanígy magával ragadott. Ma már az a millió izgalmas, színes, felfedezésre váró apró részlet izgat, aminek a tanulmányozása közben nyakig lehet merülni az érett középkorban. Miloš Urban írta a Héttemplom című regényében, és tökéletesen igaza van: „Az éjjeliedények cserepeiből áll össze a történelem, és mindegyik darab végtelenül becses.”

Milyen forrásanyagokat használsz egy-egy történelmi időszak, szereplő hiteles megformálásához?

Mivel autodidakta módon tanulmányozom a történelmet, így az évek során azt is meg kellett tanulnom, hogy milyen szakanyagból érdemes dolgozni, mit érdemes komolyan venni. Eleinte bármit elolvastam és felhasználtam, amihez hozzáfértem, a színes-szagos ismeretterjesztő könyveket éppúgy, mint a Képes Krónikát. Manapság Csukovits Enikő és Engel Pál könyveit szeretem a legjobban, illetve az olyan különlegességeket, mint Kurcz Ágnes könyve a 13–14. századi magyar lovagi kultúráról, vagy épp a Károly Róbert emlékezete című oklevélgyűjtemény – utóbbi olyan, mint egy fotóalbum a 14. századból. A Dél pörölye irodalomjegyzéke hatvannyolc címet tartalmaz: ezek javarésze könyv, de van köztük doktori disszertáció, egy-egy rövidebb tanulmány, illetve történelmi atlasz is. Állandóan építem, bővítem a szakkönyvtáramat. A kor szereplőiről ugyanakkor rettentő kevés adat maradt fenn, így az ő életre keltésük jóformán ugyanolyan feladat, mint egy teljesen fiktív szereplőé.

Ha egy alakot kellene megnevezned, van kedvenc „szereplőd” a középkori magyar történelem időszakából vagy a regényeidből?

Árnyoldalaival együtt is nagyon megkedveltem Anjou Károly karakterét. Szerintem ő sok szempontból izgalmasabb alak, mint a történelmi celebritásként kezelt fia, a későbbi Nagy Lajos, aki persze szintén rengeteg potenciált rejt magában, de nálam valahogy mégis Károly lett a favorit. A fiktív szereplők közül azokat a kis mellékkaraktereket szeretem leginkább, akikkel néha csak egy-egy fejezet erejéig találkozunk könyvenként. Sokszor ők felelnek a humorért, vagy éppen mélyítenek egyet a történeten, a megjelenített korszakon. Kifejezetten szeretem az olyan mellékalakokat, mint amilyen az Anjouk-sorozatban Szolnoki Pista, Lorenzo il Toro vagy Bernát atya és Richardus. Valahogy élőbbé teszik számomra az egészet.

Széles olvasóközönséggel rendelkezel, de biztosan vannak olvasók, akik még csak most ismerkednek a munkásságoddal. Nekik mit ajánlanál, melyik könyveddel kezdjék az olvasást, lehet akár a Dél pörölyével?

A Dél pörölyét azért nem ajánlanám kezdésnek, mert számos olyan szereplőt vonultat fel, akiket a korábbi kötetekben kezdtem felépíteni, és olyan eseményekre utal vissza, amelyek legalább egy, de sokszor több könyvvel korábban történtek. A történelmi regények kedvelőinek az Anjouk első három részével ajánlom az ismerkedést, de talán méginkább a Non nobis Domine című könyvemmel, ami annak idején önálló regényként született, majd később az Anjouk előzményévé vált. Aki nem riad vissza a fantasy-elemektől és a zabolátlan műfaji keveredésektől, azoknak bátran ajánlom a Ragnarök című regényemet, ami egy őrült, groteszk, véres utazás a világ végére. Aki pedig bírja a horrort, annak ott a Lázár evangéliuma című regényem: ebben a nagy európai pestisjárványt cseréltem ki zombi-apokalipszisre, miközben minden más elem a végletekig korhű maradt. Azzal a kérdéssel szórakoztam el benne, hogy vajon miképpen reagálnának az Anjouk szereplői, ha a fekete halál helyett élőholtak lepnék el a világukat.

Kardos László