A jazz, Walt Disney és a teozófia kora – interjú Kertész Edinával
Az első magyar jógaiskola alapítóinak világszerte számos követőjük volt és van, könyveiket tizenkilenc nyelvre fordították le. A nagypolgári családból származó Haich Erzsébet és az indiai fiatalember, Selvarajan Yesudian különös találkozásáról és sorsuk egybefonódásáról szól Kertész Edina regénye, a Jóga Budán. A szerzőt kérdeztük írásról, jógáról és az életünket átszövő történetekről.
Hogyan jutottál el ehhez a történethez, miért éppen ez lett regényed témája?
Véletlenül – mondanám, ha hinnék az ilyesmiben. Már jónéhány éve jógáztam, amikor kezembe került Haich Erzsébet egyik, jógával foglalkozó könyve. Felkeltette az írói kíváncsiságomat a név, elkezdtem utánaolvasni, ki is lehetett ő. Mikor kiderült, hogy a huszadik század elején született egy tehetős nagypolgári családba, az apja vasútigazgató volt, ő maga pedig zongoristának készült, már tudtam, hogy valamilyen formában foglalkozni szeretnék ezzel a történettel, mert a harmincas-negyvenes éveket már korábban is kutattam, a nagymamám kapcsán. Nem sokkal ezután kérdezte meg Dian Viktória, az Athenaeum Kiadó vezetője, nem írnék-e az Időutazó sorozatba valakiről – egy újabb csodás véletlen. Nagyon érdekesnek találtam ezt a korszakot, a pezsgő szellemi életet, amiben egyaránt megfért a jazz, Walt Disney és a teozófia. Ebben az időben találkozott a széleskörűen tájékozott és a keleti tanok iránt is érdeklődő Erzsébet az indiai keresztény családból származó Yesudiannal, aki a tanulmányait folytatni jött Magyarországra.
Milyen források álltak rendelkezésedre a regény megírásához?
Egyrészt sokat tudtam meríteni a könyveikből: a Sport és jóga vagy Erzsébet könyve, a Beavatás a mai napig népszerű olvasmányok. Yesudian is sok személyes jellegű történetet oszt meg a jógával foglalkozó munkáiban. Persze ki kellett egészítenem ezeket a történeteket a konkrét életrajzi eseményekkel, ebben a korabeli újságcikkek és a levéltári adatok segítettek. És még egy véletlen: amikor a könyvön dolgoztam, épp Magyarországon tartózkodott Erzsébet unokaöccse, Haich Péter, aki egyébként Németországban él, és szívesen mesélt a család múltjáról. Ellátogattunk a budai villába is, ahol egykor a jógaiskola működött, és a rendelkezésemre bocsájtotta a leveleket, amelyeket Erzsébet és Yesudian a svájci emigrációból írtak a tanítványaik számára; ezek egyfajta jóga-szamizdatként működtek, hiszen a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel a jógát, ezért is kellett 1948-ban elhagyniuk az országot. Svájcban azután rendkívül népszerű jógaiskolát indítottak, később több helyszínen is, a nevük a mai napig ismert.
Korábban gyerekkönyvekben foglalkoztál olyan személyiségekkel, mint Hugonnai Vilma, Szabó Magda vagy Bálint gazda. Melyik irányban folytatod?
Egy ifjúsági regényen kezdtem el dolgozni, ami 1908-ban, a Nyugat alapításának évében játszódik. A kutatás fázisban tartok, így megint időutazásban vehetek részt, amit nagyon élvezek.