fbpx
Líra 180,  Líra Könyvklub

Petőfi és az írószendvics – szemelvények 180 év történetéből

Alapítónk, Emich Gusztáv 1842-ben hozta létre a Líra Csoport elődjét. Születésnapunkon cégcsoportunk és a magyar könyvkiadás múltjára emlékezünk. Az évfordulóra készített kisfilmekben szerzőinket kérdeztük történetünk egy-egy fejezetéről.

„Emich Gusztáv a sötétbe ugrott egy fejest, azzal, hogy a Lipcséből hozott német nyelvű könyvek után elkezdett magyar nyelvű könyveket is árulni. Pest ekkor még német többségű volt, a németajkú polgárság vásárolt nagyobb számban könyveket. Annál pedig nincs nagyobb csoda, hogy elkezdett magyar nyelvű könyveket is kiadni. Emich kiváló gazdasági szakember is volt, mert ráérzett arra, hogy a Petőfi Sándor személyét övező botrányokból jó üzletet lehet csinálni. Előbb kiadja a Honderűt, ahol támadják Petőfit, utána pedig megvásárolja az 1847-ben megjelenő Petőfi összes művei anyagát, méghozzá nagyon jelentős summáért: 1500 forint, az nagyon sok pénz volt akkoriban.”

(Milbacher Róbert Emich Gusztávról. Fotó: Gál Csaba)

„Amikor először ide beléptem, akkor Hungáriának hívták, nem New Yorknak. Volt külön írószendvics, meglehetősen olcsón adták. Üldögéltem bent, jöttek más fiatal írók is, még nem jelent meg könyvük, de ők azért már fiatal írók voltak, beszélgettünk, és így teltek éveink. Minden áldott nap itt voltam, mert a jogi karra nem nagyon jártam, csak vizsgázni; a pincérek pedig mind elmondták, hogyan kellene írnom. Már akkor is gyanítottam, hogy ezek jó tanácsok, de nekem inkább úgy kéne írnom, mint a Vámos Miklósnak. A New Yorkban volt a Szépirodalmi Kiadó szerkesztősége. Ennél a kiadónál voltak az idősebb, megbízható bölények, ha szabad így mondanom; a Magvető pedig a fiatalabb, avantgárdabb, kicsit rendszerellenesebb szerzőknek lett a gyűjtőhelye.”

(Vámos Miklós az egykori New York kávéházról. Fotó: Emmer László)

„1971. szeptember 1-jén léptem be a Corvina Kiadóba. Ez a kilencedik emeleten volt a nevezetes, azóta elbontott Vörösmarty téri Elizélt-palotában. Számomra ez azért volt fontos időszak, mert el tudtam bújni, és semmi közöm nem volt a magyar könyvkiadáshoz. Én idegen nyelvű szerkesztő voltam, szláv könyveket szerkesztettem a Corvinában: szakácskönyveket, útikönyveket, mindenféle kiadványokat az összes szláv nyelven. Kiestünk a fősodorból, ezért is szerettem ott lenni. Egy épületben volt a Corvina és a Magvető szerkesztősége. Jókat dumáltunk egymással a folyosón.”

(Spiró György a Corvina Kiadóról. Fotó: Szalmás Krisztina)

„Számomra a gyerekkönyv az örök nosztalgia és az örök öröm. Azért választottam a gyerekkönyvírást, hogy a felnőtt könyvek írásának a szomorúságából vagy szorongásából kikerüljek, bár a felnőtt verseimben is sok öröm van, de a gyerekkönyvekbe nem engedek be semmilyen szomorúságot. A gyerekverseknél pedig a megértési előtti szintre apellálok, a nyelv zenéjére. A legkedvesebb munkám a gyerekkönyvek között Beatrix Potter Nyúl Péter könyvének a fordítása volt, ami családi vállalkozás lett a végére.”

(Szabó T. Anna a gyerekkönyvekről. Fotó: Dragomán György)

„A Manó Könyveket én alapítottam, úgy is épült fel, hogy az elején mindenben nagyon benne voltam, azért is mert jó formán egyidős a gyerekeimmel. Azóta annyi változott, hogy Csapody Kinga kiadóvezetőnek annyi jó ötlete van, hogy mellette már nem tudok sok mindent kitalálni, mert akkor annyi ötletünk lenne, amit már nem is lehetne megvalósítani.

Összesen a Líra-csoport saját kiadói egy évben körülbelül 700 könyvet jelentetnek meg. Ebből hozzávetőlegesen 350-400 az, ami újdonság, ahogy mondani szoktuk új cím; a többi utánnyomás, korábban már kiadott könyveink újabb példányai.”

(Kolosi Beáta a Manó Könyvekről és a Líra-csoportól)

„Morcsányi Géza sokunknak egy apafigura. Noha akkor még fiatalabb volt, de a komolysága és a kisugárzása azzá tette, amúgy is apafigurának lenni, az nem korfüggő. Amikor én 2005-ben a Magvetőbe érkeztem, addigra Gézáék már megmentették a kiadót. Velem akkor madarat lehetett fogatni. Ez volt a felnőtté válásomnak és az íróvá avatásomnak a voltaképpeni rítusa. A Magvetőben megismerhettem azokat a nagyszerű munkatársakat, akik akkor már évtizedek óta dolgoztak ugyanott és rengeteg mindent átéltek együtt: Balázs Juditot, János Rozáliát és Bezúr Györgyit, a legendás műszaki szerkesztőt. Ők mindent tudtak erről a szakmáról: a szerzőkről, az olvasókról, a nyomdákról; egyszerűen a könyvkészítésről.”

(Grecsó Krisztián a Magvetőről. Fotó: Falus Kriszta)

„A rendszerváltásig nem volt Magyarországon tényleges könyvkereskedelem, hanem inkább csak a könyvelosztásnak voltak különböző formái. Az 1969-ben megnyílt Fókusz Könyváruház volt az első jele volt annak, hogy a könyvvel kereskedni is lehet. A kultúra és így a könyv is maga is áru. A kétezres évek elején a nagy bevásárlóközpontok kezdtek rábeszélni arra, hogy könyvesboltokat nyissunk a plázákban, mondván lesz olyan bevásárlóközpontjuk, ahol 6-700 négyzetméteres nyugati stílusú könyváruházak is elférnek, akkor mondtam nekik, hogy nézzék meg a Fókuszt, ahol közel 2000 négyzetméteren árusítunk könyveket.”

(Kolosi Tamás a Fókusz Könyváruházról. Fotó: Szilágyi Lenke)