Anne örök
Anne Frank beírta magát az emberiség történetébe. Naplójában 1942 júliusa és 1944 júliusa között dokumentálta a rejtőzködés mindennapjait és megörökítette egy éppen saját nőiségére ébredő, kíváncsi, írói terveket szövögető lány belső szabadságát. Könyvét százmilliók olvasták, egykori kényszerlakhelye Amszterdam belvárosában ma múzeum, Anne Frank és családjának története azonban ma is tele van titkokkal – most tavasszal két könyv is a rejtélyek nyomába ered.
Anne a füzetet születésnapi ajándékként kapta, az első bejegyzés 1942. június 14-i. 1942. július 9-én pedig már a Prinsengracht 263 alatt található raktárépület titkos felosztását kénytelen lerajzolni, mert, ahogy képzelt barátnőjének, Kittynek magyarázza, fontos tudatnia, hogy hova jutott. Pár nap múlva arról számol be, hogy szüleivel és nővérével ellentétben, ő mennyire szereti a közelben található Westerkerk templom negyedóránként megkonduló harangjának hangját, amely megnyugtatja. Így keresett biztos pontokat a bizonytalanságban, otthonosságot a bujkálásban, és ekképpen talált menedéket az írásban a tizenhárom éves Anne Frank. 1944. augusztus elsején írhatta utolsó jegyzeteit a Naplóba. Az apa, Otto Frank visszaemlékezéséből kiderül, három nappal később ütött rajtuk a Gestapo. Fél 11-kor az angol helyesírást gyakorolta a velük együtt lakó gyerekkel. Peter van Helsnek épp azt magyarázta, hogy a double szót ugyan hosszabban ejtjük, mégis egy b-vel írjuk, amikor valaki felrohant a lépcsőn. Karl Silberbauer SS-tiszt állt előtte civilruhában, kezében pisztollyal. Anne szerette volna a füzetet magával vinni. Silberbauer nem engedte. Barbársága miatt nem semmisítették meg a Naplót a Biztonsági Szolgálat főhadiszállásán. Anne írása ezen a ponton véget ér, életéből pedig körülbelül hat hónap maradt hátra.
Anne Frank Naplójából sokat tudunk meg a rejtőzés mindennapjairól, az odú-lét kafkai természetéről, a bujkálók belső viszonyairól, Anne álmairól és félelmeiről. Minél többet tudunk a Naplóból és a Naplóról, annál több lesz a Naplón kívüli és a Naplón túli kérdésünk. A két legnagyobb kérdés az, hogy mi vezetett az elhurcolásukhoz, és az, hogy mi történt velük a letartóztatás után. Kitakart részletek, helyükre kerülő titokdarabkák. Rosemary Sullivan Nyomozás Anne Frank ügyében című könyve, az alcím erős megfogalmazásával az árulás igaz történetére fókuszál. A másik könyv – Bas von Benda-Beckmann munkája –, már címében is kijelöli mely időtartománnyal foglalkozik: A Napló után – Anne Frank és társai sorsa a lágerekben. A két könyv nem csupán jól kiegészíti egymást, hanem együttesen ad teljesebb képet. A főtéma azonos: Anne Frank sorsa, a mellékzöngék azonban eltérnek. Ez összefügg a szerzők helyzetével is. Bas von Benda-Beckmann fiatal holland történész, aki az amszterdami Anne Frank Házban dolgozik: belülről ismeri a történéseket, történészként rekonstruálja millió forrásból és adatból, hogy kivel mi történhetett augusztus negyedike után a westerborki fogolytábortól a bergen-belseni barakkokig. A kanadai Rosemary Sullivan költő, esszéista, egyetemi oktató, életrajzi-történelmi könyvek szerzője. Könyvet írt például Sztálin lányáról is. Sullivan a Nyomozás elején érkezik meg Amszterdamba, a kívülálló elemi kíváncsiságával pillant a város térképére és szólítja meg annak néma múltját. Könyve egy igazi nyomozás krónikája: a Kihűlt Ügy Csapata módszeresen igyekezett leszűkíteni a gyanúsítottak körét és megnevezni a vélelmezett árulót. A detektívmunka feltárja a korabeli Amszterdam belső viszonyait, az ellenállás, a konspiráció és a kollaboráció közegeit. Benda-Beckmann könyvét olvasva mintha az egyedüli túlélő, Otto Frank kétségbeesett kísérletét élhetnénk újra: kideríteni mi történt a többiekkel és szembesülni a tehetetlenséggel. Árulás és pusztítás. A nyomozások az emberi természet kérdésének elevenjébe vágnak: hogyan lehet élni, túlélni, mit is jelent az árulás és mit jelent a tagadás vagy a szembenézés.
SzJ
