Ősi válaszok mai kérdésekre – Boldizsár Ildikó: Mesék a csodakertről
Modern világunkban úgy terjednek a divatok, mint régen a mesék: szájról szájra. Csakhogy amíg a mesék anno egy közös tudás ősi, időtlen letéteményesei voltak, a modern divatokról sohasem lehet tudni, túlélik-e a következő szezont, mi a jelentőségük valójában.
A klímatudatosságra való felkészülés egyszerre égető probléma és kurrens divat: elég, ha az idei műanyagmentes júliusra gondolunk. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, nekünk is van felelősségünk a Föld jövőjéért, de a kampány túlkapásokat és ellenérzéseket is keltett: miért vagyunk dühösebbek szívószálat használó embertársainkra, mint a környezetszennyező nagy cégekre, akik, persze, szintén mi vagyunk? A saját felelősség kérése hogyan lehet eredményes folyamat, hogyan kerülhetjük el a kontraproduktív pánikot? Ebben a tágabb összefüggésben üdítő kezdeményezés volt az Áfra János és Závada Péter által elindított akció, a Művészek a klímatudatosságért csoport létrehozása, hiszen a csoport a saját felelősség lehetőségét kereste az alkotó emberek közösségében. De mi az, amit egy alkotó alkotóként és nem csupán magánemberként tehet a Föld jövőjéért? A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület Boldizsár Ildikó vezetésével ehhez az akcióhoz kapcsolódott, amikor arra vállalkozott, hogy a különböző népek mesegyűjteményeiből kiválogassa azokat a történeteket, amelyek a teremtett világ iránti felelősségre, a természettel való békés együttélésre szólítanak fel, ez lett a Mesék a csodakertről – az egyetlen Földért. Egészen egyedülálló vállalkozás: megvizsgálni, a jelen kérdéseire mit válaszolnak a mesék ősi tanításai. A mesék olvasása közben rádöbbenhetünk: a felelősség kérdése nem mai történet, a természet kihasználása, az egyensúly felbomlása ősidők óta az emberrel együtt élő probléma. Az ember, aki a természet része, ám eszével kitűnik a többi lény közül, intelligenciáját nem csak jóra, de sajnos rosszra is tudja használni. Ennek az egyensúlyi helyzetnek a visszaállítására tett kísérleteket mutatják be a kötet meséi.
Mi az a speciális válasz, amit a mesék adnak erre a kérdésre? Mert a kötet legmeglepőbb vonása, hogy – Boldizsár Ildikó más mesegyűjteményeihez hasonlóan – azt sejtetik, a meséknek igenis van közös tudásuk, ugyanaz a motívum, tanulság, mondanivaló egyszerre jelenik meg egymástól távoli földrajzi helyeken; pedig akkor még nem volt internet, hogy gyorsan meg lehessen osztani egymással a történeteket. Egy eszkimó és egy japán mese ugyanúgy meséli el, hogyan tudja segíteni egy fa életében és kivágása után is azt, aki gondoskodik róla, egy német és egy izlandi mesében pedig ugyanúgy a Holdat akarják elrabolni az emberek, de a természet erejét sehol sem lehet következmények nélkül uralmunk alá vonni. A mesék legfontosabb tanulsága talán éppen ez: a teremtett világgal való együttműködés hangsúlyozása. Az ember része a természetnek, ezt nem szabad elfelejtenie, így a mesék: csak annyi vadat ejts el, amennyire valóban szükséged van, és ne bontsd meg a természet nélküled is fennálló egyensúlyát. A mesékben azok a hősök járnak sikerrel, akik kiismerik a természet törvényeit, és nem kihasználják azt, hanem együttműködnek velük.
Boldizsár Ildikó többi, a Magvetőnél megjelent mesegyűjteményéhez hasonlóan ez a válogatás is egy sajátos szempontból rendezi egybe a történeteket. De van különbség is: a testvérekről vagy életfordulókról szóló mesék örök szituációk szempontjait érvényesítették, ez a könyv pedig egy mainak tűnő témának mutatja meg a régmúltban gyökerező általános érvényűségét. De különbözik abban is, hogy nem pusztán Boldizsár Ildikó volt a válogató, hanem az általa is alapított Metamorphoses Meseterápiás Egyesület tagjai. A Boldizsár Ildikó által kidolgozott metamorphoses meseterápia módszerének szakképzett és az egyesülethez kapcsolódó kutatói közül több mint negyvenen válogattak a témába illő meséket, az Előszóból tudjuk, három nap alatt két kötetre való anyagot, ebből szerkesztett 56 mesét egy könyvvé Boldizsár Ildikó. A könyv különlegessége az is, hogy a mesék nemcsak külön-külön olvashatók, kötetbeli sorrendjük és a fejezetekbe való tagozódásuk is egy nagyobb történet alkot, elég, ha a fejezetcímeket összeolvassuk: Amikor még rendben mentek a dolgok; Ember és állat szövetsége; Mit kapott az ember a természettől?; Megbomlott egyensúly; És ahogy újra rendben mehetne…
A mesék nemcsak gyerekek számára nyújthatnak olvasmányokat, bár egy-egy történeten keresztül sokkal érzékletesebben lehet átadni bizonyos tanításokat, ezúttal épp a környezet iránti felelősségvállalásét. Ezek a mesék azonban a felnőtteknek is szólnak: nem feltétlenül van például minden mesének jó befejezése. Az olvasó azonban könnyen úgy érezheti, néha épp azért végződik drámaian egy történet, hogy felhívja a figyelmet arra, valóban van felelősségünk a cselekmény alakításában, nélkülünk, a helyes viselkedések megtalálása nélkül nem tud jó véget érni közös történetünk. Annak eldöntésében pedig, hogy milyen a helyes viselkedés, a mesék valódi iránytűként tudnak szolgálni.
Kovács Imola
A cikk a Líra Könyvklub Magazin 2019/6-os számában jelent meg.
