Axióma Nem vagyok megalkuvó, és zavarba hozlak.A női kvóta miatt hívtak szónoknak,te vagy az, akit szeretek? Behatárolt időben élünkegy körülhatárolt helyen,és hol összhangban vagyunk, hol ütközünk, de érdekes ez?hiszen a romantikus természetkép és az anyagipárhuzamosan létezik. Euklidesz 5. axiómájából, amelyetpárhuzamossági posztulátumnak is neveznek,az következik, hogy egy bizonyos mondatigaz lehet az…

Hazáig A riporterre gondoltam, akit végülegy anakonda gyomrában találtak meg.Hogy hirtelen rádöbbenhetett,milyen régóta nem ölelte meg senki,és ez a finom szorítás éppolyan jó.Csak még egy kicsit, aztán tényleglelöki magáról a kígyót, és elfut,fogadkozott, míg eszméletét nem vesztette.Én is tudtam, miközben levegőért küzdöttem,késő már másként dönteni.Talán ellenkezésem amúgy isa visszájára fordult…

találkozás magunkkal elővettem a telefonom, hogy megtudjam, hogy vagyok.végigpörgettem az appot, gyengéden, együttérzőn ajánlottafel a hirdetéseket, hogy mit vegyek meg. közben rózsaszínképeket tolt elém, animációkat az emberi bőrről, a húsról, hogyhogyan választják szét, varrják újra össze.biztosított róla, hogy mellettem áll, hogy a legjobb tippeket adja, hogybármikor írhatok, és számíthatok a…

Egyenlőtlen viszony Ha meghajolok, nem látom Istent.Ha térdre esem, nem látom Istent.Ha meresztem a szemem, nem látom Istent.Ha megedzem a lelkem, nem látom Istent.Ha a lelkem edz meg engem, Isten végig lát. A lélek anatómiája Képzelj egy virágot, amineknincsen se levele, se szára,a sziromlevelek és a pártaúgy lebeg a zöld…

Vállfa-blues (fenn bothladozvamélysziviglen) Egy koranyár, egy korahaj,szarvacskák roppanása,botkormányfény és zöldarany,megányi boldog csigajaj,szemhéját ha felcsigaházza. Drapérián és boldoganálomló nyári vállfa,már nincs maga, ha maga van,szivárog téglán, bíboran,gardróbját át- meg átruházza. Kis könnyü géz, leng, nem suhan,alig segít, ha fázna,s bár ront e hajfáj hajnalon,nem rontja el talán nagyon,ha blúzból blues-zá magyarázza.…

Holdvilágnál John Atkinson Grimshaw: Ezüst holdfény Nem jó itt kinn így este egyedül:siess haza, és útközben ne nézz szét!A hold üveggyapot felhők mögülcsorgatja zöldes, túlvilági mézét. November: lombtalan fekete fákgöcsörtjei az ég szürkésliláján.Nemrég még eshetett: a pocsolyákbizonytalan tükörfénye a járdán. Bármerre nézel, az égen, a földön,olvadt jege ugyanannak a fénynek.Valami…

A hadjárat Hallom, már csörtetnek az erdőn.Jönnek csapatostól, zörög testükönaz elméleti páncélzat, hallom zaját,amire a horda immunis már. Mikor felbukkannak, páran vesznekészre csak. Hozzám nem szólnak.Dermedten állok a dűlőúton.Megközelítenek, rám vicsorognak.Futnak tovább: céljuk a város. Hang után mennek, nyelveketűznek: táborokon és kurzusokonlettek kitenyésztve, eddig egymástzabálták. Halhatatlan kannibálok.Mostanra fejlődtek ki,alázattal előbb,…

Ötvenötödik tél Az ember felkel, felöltözik,fát hoz be,tüzet rak,és kezét a kályha fölé tartva melegszik,közben ki-kitekint az ablakon át a levegőbe,mintha onnan várna valakit vagy valamit,aztán haladéktalanul hozzálát napi teendői végzéséhez, nem sietteti,de nem is késlelteti a halált. Foglyul ejtett ősz A kutyák itatójából reggel kiborítom a belefagyott vizet:a jég…