Menekülés a Chorin-villából – Závada Pál: Hajó a ködben
Bizonyára sokan sétáltak már Budapesten az Andrássy úton. Az egymás mellett sorakozó, főként a 19. század végén épült impozáns villák történelmi levegőt árasztanak, még akkor is, ha némelyik elég elhanyagolt állapotban van, vagy épp a sorozatos átépítések miatt kevéssé emlékeztet már eredeti külsejére. Az Andrássy út 114. alatt található egy villa, amely pillanatnyilag üresen áll. Az épület neve Chorin-villa. A nevét Chorin Ferencről, a 20. század első felének egyik leggazdagabb magyar „iparbárójáról” kapta, aki családjával mintegy két évtizeden át élt ebben a rendkívül impozáns épületben.
Még mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy valami várostörténeti sétára szeretném invitálni, sietve megjegyzem, hogy nem egészen. Vagyis csak részben. Závada Pál új regénye, a Hajó a ködben bizonyos értelemben várostörténeti sétaként is értelmezhető, de talán pontosabb lenne inkább országtörténeti sétának nevezni. Závada olvasói és tisztelői régóta tudhatják, hogy a szerző különleges érzékenységgel fordul a huszadik századi magyar történelem traumái, elhallgatott, homályban tartott epizódjai felé. A Természetes fény, az Idegen testünk, az Egy piaci nap írója most sem tesz másként. Závada Pál művei a magyar történelem szégyenfoltjait járják körbe. Olyan világokba vezetnek, amelyekről a legszívesebben tudomást sem vennénk. Olyan eseményeket kutat és tár fel, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem szerepelnek a történelemkönyvekben. Olyan eseményeket, amelyek a világégést követően tabusítva lettek, és legfeljebb csak otthon, baráti körben lehetett róluk beszélni. Závada Pál – talán szociológusi végzettsége miatt is – „lelkiismereti kérdésként” kezeli a szépirodalmat, azaz művei nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem társadalomtörténeti szempontból is rendkívül fontosak. Ami persze nem azt jelenti, hogy Závada művei szakkönyvek lennének. Egy cseppet sem, sőt. Vérbeli irodalomról, magas szintű regényirodalomról van szó. Mindezt csak azok kedvéért szeretném nyomatékosítani, akik eddig esetleg nem ismerték volna Závada műveit, bár vélhetően ezen olvasók száma elenyésző. Az Andrássy út 112. alatt található villát azért említettem, mert a szerző új regényében kiemelt helyet kap ez az épület. A Hajó a ködben a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb, legsötétebb korszakába kalauzolja az olvasót. Nevezetesen a második világháborúba, annak is – magyar szempontból – a legmélyére. 1944. március 19-én a Harmadik Birodalom megszállja Magyarországot, és kezdetét veszi a magyarországi zsidóság minden képzeletet felülmúló tragédiája. Aminek persze megvoltak az előzményei. Ezek az előzmények az első világháborút követő években születnek a magyarországi zsidóságot érintő törvények formájában.
A Hajó a ködben – Závada egy korábbi regényével, az Egy piaci nappal ellentétben – most nem a vidéki zsidóság tragédiáját eleveníti fel, hanem egy minden szempontból kivételes és rendhagyó család történetét beszéli el. Illetve nem is egy családét, hanem legalább négyét, amelyek azonban – házasságok révén – mégis egy családként tűnnek fel. A Weiss, a Kornfeld, a Chorin és a Mauthner családokról van szó, amelyek együttesen a második világháború előtti Magyarország leggazdagabb családjai közé tartoztak, és közösen birtokolták a magyar nehézipar jelentős részét, illetve számtalan egyéb vállalkozás tulajdonosai voltak. „Iparbárók”, ahogy a korabeli köznyelv fogalmazott. E négy család gazdagságát és sikerét nem kis részben a magyar nehézipar egyik atyja, Weisz Manfréd alapozta meg, illetve Chorin Ferenc, akinek fia Weisz Manfréd lányát vette feleségül, ezzel alapozva meg a családok kezén lévő vállalatok egyesítését. Rokoni kapcsolatok révén a Kornfeld és a Mauthner család is az egyesített vállalatbirodalom tulajdonosává vált, létrehozva ezzel azt a kiterjedt „céghálózatot”, amely a korabeli Magyarország iparának és kereskedelmének egyik zászlóshajója lett. Mindaddig, amíg a német hadsereg be nem vonult Magyarországra. A németek érdeklődését természetesen felkeltette a cégbirodalom, leginkább a csepeli gyárak miatt, amelyek már korábban is gyártottak fegyvert és repülőalkatrészeket a Harmadik Birodalom és Magyarország számára. A mesésen gazdag családok tagjaira természetesen ugyanúgy vonatkoztak a zsidókat sújtó törvények, mint mindenki másra, azonban kivételes társadalmi helyzetük és legfőképp a vagyonuk miatt mégis olyan helyzetbe kerültek, amely azóta is viták tárgyát képezi történészi körökben. A németek ugyanis – Kurt Becher SS alezredes vezetésével – tárgyalásokat kezdtek a családdal, melynek értelmében a család negyven tagja szabadon távozhatott Portugáliába és Svájcba abban az esetben, ha a tulajdonukban lévő vagyont átadják nekik. Závada regényének központjában ez az esemény áll, de emellett sok minden más is felbukkan ebben a lebilincselő regényben. A terebélyes család tagjai egytől egyik emlékezetes, érdekes figurák, bohémek, világfik, munkamániás szakemberek, mecénások és a felsorolást még sokáig folytathatnám. S mint a terebélyes családokban általában, itt is felbukkan a családi drámák szinte minden válfaja. Szerelmek, megcsalások, tragédiák, árulások és hősies, bátor kiállások egyaránt.
A Hajó a ködben ismét egy remeklés Závada Páltól, aki ezúttal is egy letehetetlenül izgalmas és hiánypótló művel ajándékozta meg olvasóit.
–gyéá–
