Szabó T. Anna: Vigasz (1. részlet)
Nagyanyám fája
Halottak napja, szép eperfa:
a sárga, sárga perc egésze,
behallatszik az őszi zápor
s a hulló levél percegése.
Hályogos, álmos, lassú reggel,
kint sár és síró cinke-lelkek,
a magot várják, amivel majd
a nagy sötétben áttelelnek.
Kinn kóválygók és félhalottak,
sok síri gyertya kénes fénye,
benn félhomály, az óra perceg,
a múlásnak nincs soha vége,
de nézd: a fa! A sárga, sárga!
A kert arany avarban ázik,
míg kigyúl végső méltósága
és sötétünkig bevilágít.
