Három városi iránytű

Mi köti össze a Népszínház utcát, a Margit-szigetet és a Városligetet? Ha a találós kérdés csak az első két tagra vonatkozna, akkor alternatív megoldás lenne a négyes-hatos villamos, de ezzel sem lenne sínen a válaszunk. A megoldás az Athenaeum Kiadó három új sétakönyve, a nyeremény pedig, hogy zsebünkben a kiadványokkal máshogyan pillanthatunk rá ismerős vagy ismerősnek hitt utcasarkokra, épületekre, közparkokra.

Itt van például a Népszínház utca, amely nevét az egykor a mai Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színház épületéről kapta. Bizarr kapunak, amolyan félig áteresztő hártyának tűnik ez a széles utca. Kivezetésnek a külső-Józsefvárosba és a messzi Kőbányába. Maczó Balázs informatív könyvében a „rejtelmes” lesz a Népszínház utca eposzi jelzője. És ha már eposz: egyfelől igazi seregszemlét tart a gyönyörű bérházak lajstromával, a homlokzatok finom elemzésével, másrészt in medias res benne vagyunk az utca és a budapesti történelem sűrűjében. Kalauza éppen ezért leginkább átvezetés különböző városszövetek, társadalomtörténeti korszakok és urbanisztikai kontextusok és főleg az egykor itt lakók között. Miután a kötet és pláne az utca végére érnek, máshogyan szállnak fel a 28-as vagy 37-es villamosra, és mást figyelnek a Kiss József utca torkolatánál vagy a legendás Teleki tér szegleteiben is. Maczó Balázs ebben a sorozatban már korábban két könyvvel is letette a névjegyét, vagy stílben maradva: kinyitotta az esernyőjét. Újlipótváros modern építészete és Terézváros szecessziós profilja után józsefvárosi házak kapuit és néma történeteit nyitja meg.

A másik két könyvet, a zöldmezős kulturális beruházásokat, Deák Judit jegyzi. A két helyszín, a Margit-sziget és a Városliget között akadnak hasonlóságok, személy szerint a mindkét hely sorsát nagyban meghatározó József nádor és a mindkét helyen az elmúlás örökvoltát érzékelő Arany János, de talán számottevőbbek a strukturális különbségek. A Szigetet általában a Margit hídról közelítjük meg, ritkábban az Árpád hídtól, és ez a sétairány mintegy könnyen olvashatóvá is teszi a Szigetet, ad egy vektort. Ezen az íven indul el Deák Judit is, hogy lépésről lépésre pontosítsa „Budapest tündérkertjének” városi legendáit, történeti titkait. Sorra veszi elnevezéseit, egykorvolt és ma is létező épületeit. Míg a Margit-sziget inkább az állandóság érzetét kelti, egyfajta elszigetelt múlt, addig a Városliget, különösen az elmúlt évtized átépítései után, a változás terepe.

A Városligetet máshogyan is térképezi fel a szerző, ezt már a könyv címe is mutatja: A Vurstlitól a Magyar Zene Házáig. Itt még erősebben érezzük azt, ami minden helytörténeti könyv sajátja: nemcsak térben, hanem időben is utazunk. A könyv kétharmada a Liget rengeteg titkát lebbenti fel, és mutatja meg rétegesen, mi minden volt és lett ezen az egykor mocsaras vidéken, hogy miképpen lett minden korban a szabadidő, a szórakozás és a felfrissülés helyszíne, egyharmada pedig a Hősök tere épített örökségének a szisztematikus felderítése. Deák Judit professzionális idegenvezető, a módszertan alapos ismerője és továbbadója, így körsétája különösen tekintettel van a városi turistára. Irányt mutat neki, számol vele, és arra is hagy időt, no meg teret, hogy mindenki megtalálja a maga saját bejáratú Városligetét.

A sorozat folytatásával is helyben vagyunk: a szintén idegenvezető Görbe Márk készülő könyve az Andrássy utat járja majd be.

Szegő János